Én vagyok az egyetlen, aki nem élvezi a babakort és alig várja, hogy a gyereke nagyobb legyen?

Nem mondom hogy egyáltalán nem élveztem, minden kornak megvan a maga szépsége de nagyon nehéz volt vele babaként, az a tipikus többemberes kisbaba volt, 2 óránként kelt, hasfájós volt, fogzás egy rémálom volt úgy fájt neki, mindig alvásidőkhöz igazítani a napjainkat, sokkal könnyebb volt 1 éves kora után mikor kezdte felfedezni a világot, mikor másfél-2 éves kor körül már mások társasásgát is igényelte, és meg lehetett vele beszélni mindent, játékok is érdekesebbek , sokkal szívesebben legózok és szerepjátékozok mint nyomogassak egy babajátékot.

Szóval én is vártam a totyogós kort mikor kisbaba volt, és tényleg szuperebb, de azért az hiányzik hogy az ölembe aludjon el, nem engedi magát puszilgatni sokszor, néha már túl önálló, ezért kell kiélvezni minden kornak a szépségét :) túl gyorsan elrepülnek.

Nekem is első egy év a legnehezebb. Inkább másfél, addig tart a szeparációs szorongás.

Nincs ezzel semmi probléma: egy évig baba, két évig tipegő. Ez gyorsan elszáll. Sokkal tovább lesz kamasz és felnőtt. :)

Az szerintem rosszabb, amíg valaki addig tudja igazán élvezni, amíg pici babucika (😝). Aztán ha nagyobb és már nem olyan cuki, nem tud vele mit kezdeni.

En is visszasirom a babakort! Ilyenkor tenyleg irto cukik...

De amikor tombol a dackorszak kb 2 eves kortol, na hat akkor mindent lehet rajuk mondani csak azt nem, hogy cukik!

Hiaba tudja magat kifejezni, borzaszto nehez esetek ilyenkor. 😵