Hamarabb tanul meg az a gyermek beszélni, akihez folyamatosan beszélnek a szülei, mint akihez éppen csak néha "vakkantanak"? Vagy genetika?

Nagymamám mindig mesélte, hogy a harmadik gyereke 3 éves koráig meg sem mukkant. 2-3 év korkülönbség van a testvérek között. A nogyok szépen, "időre" beszéltek. Sokat beszéltek a "kicsihez" is. Gyerek társaség is volt bőven, mert tanítónő volt nagymamám és a tanítványai sokat mentek hozzájuk, meg a 2 nagyobb gyerek barátai is, mégsem szólalt meg a kicsi. Mindent megértett, de csak mutogatott, hiába kérlelték, hogy mondjon valamit. Azután 3 éves korában megszólalt, és be nem állt a szája. Akkor már azért könyörögtek, hogy hallgasson egy kicsit.

Itt sem a genetika, sem a beszélek/nem beszélek nem jött be.

De az biztos, hogy ha sokat beszélsz hozzá, megjegyzi, megtanulja, még akkor is, ha nem beszél.

Szia, én az állandóan be nem áll a szája típus vagyok, várható volt, hogy a fiam is hasonló lesz. Rengeteget vagyunk "csak" ketten de olyankor is mindent magyarázok neki, bármit csinálok, folyton mondom, hogy mit, hogyan, miért. A kisfiam 11 hónaposan mondta ki az első szavait, ami már mások számára is érthető volt, most másfél éves, és aki nem hallja el sem hiszi, hogy milyen gyönyörűen beszél. A beszél alatt értsd, hogy szinte az összes szót ki tudja mondani, ha kérem, magától pedig az alapokat mondja, illetve összekapcsol 2-3 szót is. Pl. apa alszik megint, vagy peti baba dobozban, labda gurul, Ármin éhes stb. Gondolom, hogy a foglalkozástól is függ, ki mennyit törődik a gyerekkel, de egyáltalán nem csak ettől, mert pl sógornőm 2. kisfia, 3 éves koráig egy kukkot sem szólt, utána meg gyönyörű, összetett mondatokban beszélt.

Én többször bevetettem a "nem értem így kicsim, ha csak nyöszörögsz, mond szépen, hogy..", vagy ha mutatott, akkor szándékosan a másikat adtam oda. Nagyon hamar rájött, hogy az a megoldás, ha a nevén nevezi.

Üdv