Egyutt furdes a babaval? Mit gondoltok?

Én fürdötem anno a szüleimmel (gyerekként kedvencem volt amikor én, tesóm és apukám fürdötünk), akkor jó mókának tűnt, így utólag visszagondolva viszont kicsit bizarrnak érzem.

Én nem szoktam a kislányommal fürdeni, a férjem félévente egyszer beül hozzá a kádba, de fürdőnadrágot húz olyankor.

Mi inkább mellette szoktunk ülni a kádnál és úgy játszunk.

Ez a "fürödtünk" szó második nekifutásra sem ment, bocsi. :D

utolsó

Semmi egészségtelen nincs benne. Mi a fiunkat 3 hónapos korától másfél éves koráig csak úgy fürdettük, hogy együtt zuhanyoztunk. A kiskád nem fért be a fürdőbe, és már nagyon macerás volt a konyhában fürdetni, akkor jött az ötlet, hogy a zuhanytálcán elférünk úgy is, ha azt a kis "kitámasztót", vagy mi a neve, ami a babakádban is van, beteszem magam mellé. Javarészt az ölemben, karomban volt végig, de amíg mosdattam, addig rátettem erre, aztán öblítéskor vissza karba. Persze amikor már ülni tudott, nem így csináltuk akkor leült mellém. Imádtam az együtt tusolásainkat, a legmeghittebb, legbelsőségesebb emlékeink egyike volt ez a kis szertartás esténként. Először megmosakodtam én, aztán a férjem hozta a gyereket, lezuhanyoztattam őt is, utána férj kivitte őt öltözni, azalatt én is megtörölköztem, felöltöztem. De sokszor fordítva is csináltuk, férjemmel is sokat zuhanyzott. Soha semmi baja nem lett attól, hogy velünk fürdött.

Ja, amikor elköltöztünk, másfél éves korában, lett kádunk, abban is fürödtünk együtt, csak már nem mindig.

"Akkor nem adom fel, meg fogom gyozni, mert en szeretnek majd a lanyomal egyutt pancsolni :)"

Bocsi kérdező, de nem értelek. Mit foglalkozol a férjed véleményével? Magadnak és a saját vágyaidnak, elképzeléseidnek felelj meg elsősorban, ne neki, elvégre ő maga is ezért szeretett beléd! Vagy tévednék? :)

A férjed ritka prűd egy okostojás lehet, ha hetet-havat összehord, hogy félelmeit alátámassza, nem szabad az ilyen külső aggályoskodókkal foglalkozni. Ez valóban egy igen meghitt dolog. Aki nem került bele, nem érzett rá a hangulatára, nem értheti, nem hibáztatom érte. De ha a gyerekeddel te meghittebben szeretnél együtt lenni, akkor ne szóljon bele azért, mert nem érti a dolgot, én ezt a helyedben meg is mondanám neki, az akadékoskodási kísérleteit pedig ráhagynám, őrlődjön ő, de engem hagyjon békén velük! :D