Munkánk miatt 1 évet várnunk kellene a babázással, az anyagi biztonság miatt. Tudom, hogy így lesz jó mindenkinek, de nagyon szomorú vagyok miatta. Volt, aki emiatt várt? Ti is ilyen rosszul éltétek meg?

Mi is hasonlóképp vártunk, és több, mint egy évet. Nálunk többtényezős volt a dolog, saját lakásba szerettük volna, munkahelyről szülni. Összeházasodtunk, rá fél évre megvettük a lakást, pár hónapra rá beköltöztünk. És még innen számolva 1,5 év volt mire azt mondtam jöhet.

Hogyan éltem meg? Borzalmasan. Mindig úgy terveztem, hogy 30 éves koromra, már a másodikat szeretném szülni. Erre itt vagyok 30 évesen és az első van a pocakomban. Voltak hullámvölgyek, mikor sokat sírtam, mert a szívem gyereket akart, de az eszemmel tudtam, hogy ha nem várok, vegetálhatunk gyesből, anyám nyakán.

Utólag pedig tudom, hogy ez volt a felelős döntés.

Mi a kistesóval vagyunk így. Már rákészültünk h belevágunk, akkor szóltak a munkahelyemről h visszamehetek "kismama műszakba" így várunk még legalább egy évet :(

Akkor nagyon bántott a dolog, már beleéltük magunkat. Most már jobb, és tudom h ez volt a jobb döntés is!

Ez a helyes döntés így kell megélni!a legjobbat szeretnétek tehát ne fájjon!legalább vannak olyan emberek akik igy gondolkoznak :)

Most jönnek az ünnepek,próbáld elterelni a gondolatod aztán meg koncentrálj a férjedre, és arra h minél jobb anyagi biztonságban legyetek :)