Anyukák! Milyen volt a gyermekkorotok és mit fogtok másként csinálni saját gyermeketeknél?

Nekem nem volt jó gyerekkorom, az okokat most inkább nem részletezném, nem akarom hogy felkavarjon.

Amiért nagyon örültem ennek a kérdésnek,az az volt, amikor azt a két választ olvastam, hogy nagyon hiányzott a testvér! Uis én is ebben a cipőben járok, nagyon, de nagyon hiányzott, és hiányzik a mai napig is!!!! Úgy örültem, hogy rajtam kivül más is jár ebben a cipőben. Mindenki azt mondja, hogy jaj, de jó, igy legalább nem kell osztozni a másikkal stb. Azt elfelejtik, hogy pl jobb izűbb a falat, ha mindnyájan esznek, vagy ha megosztod mással az örömödet az dupla öröm, stb. Én mindenem odaadnám egy szerető testvérért, akiért nem kell megkűzdeni, hanem csak "van"!

Már annyi mindenki becsapott és visszaélt a bizalmammal, a saját testVÉREM biztos nem tenné...

Az én anyám soha nem mondta,hogy szeretlek, soha nem ölelt át, mindig úgy éreztem a bátyám sokkal fontosabb nálam, sőt ezt még a mai napig így érzem. Minden nap megkérdezte mi volt a suliban, de a válasz már nem érdekelte.

Hát én ezeket tuti másképp fogom csinálni. Minden nap szeretgetem, puszilgatom a lányomat, de nem azért mert velem ezt nem tették meg, hanem mert egyszerűen imádom, ő az életem értelme.

Remélem sikerül majd nem külőnbséget tenni a két gyerekem kőzőtt ahogy Anyukám tette velem és az őcsémmel.Valahogy mindig ő volt a jobb,mindenben.

Nem volt semmi extra,Apa látástól-vakulásig dolgozott a jólétünkért,Anya otthon volt és mindent kézben tartott.Szerettek és szeretnek,de valahogy mindig Őcsi volt a kedvenc.Mindent ő kapott,

Csoda hogy szertem a tesóm ennek ellenére is.

És talán inkább a bizalmasa leszek a gyerekeimnek,mintsem titkolózzanak majd előttem.Remélem sikerül.

Aranylag jo volt a gyerekkorom, bar a kamaszkor huzos volt (de lehet, hogy csak sajat "mufajabol" kifolyolag).

Sokkal tobbet beszelgetnek - foleg kamasz - gyerekemmel, sokat meselnek neki. Ha valami bantja melyebben belemennek, hogy megertsem, mirol is van szo, nem pedig csak azt mondanam, hogy "ra se rants" (mert van, amire igenis ra kell rantani!) - akarmennyire banalisnak tunjon is a dolog.

Probalnam elerni, hogy ne egy idealizalt kephez kelljen igazodnia a gyereknek, hanem csak ugy boldog legyen. Megprobalom jol megismerni a gyerekemet, hogy tenyleg tudjak neki segiteni, amikor szuksege van ra, ne csak kozhelyeket szajkozzak, vagy azt tegyem, ami nekem lenne jo. Mindig mindenrol kikerdeznem a velemenyet, nem dontenek a feje folott.

Es legyen testvere -igen, ez sztem is nagyon fontos. Nekem nem volt, es szerintem nincs annal jobb. Remelem, hogy szeretni fogjak egymast (meg csak 1 gyerek van).

Ja es a mi csaladunkban nem maradtak meg a ferfiak (sok valas, es furcsa mod csak lanyok szulettek). Na ez mar valtozofelben van. Meg nem valtam el (remelem, nem is fogok) es fiam van. Mert kellenek a fiuk - tul sok no egyutt neha nagyon nehez!

Egyelore ennyi jut eszembe. Nagyon jo kerdes, erdekelne minel tobb ember velemenye! Koszonom (a kerdest es a valaszokat is)!