Hogyan szokta meg idősebb babátok a kengyelt?

Szia!

Nagyon sajnálom hogy ez történt veletek. 100%-ig megértelek. Az én lányom három hónapja van kengyelben, bár ő csak 3,5 hónapos volt mikor felrakták. Ő elég nehezen szokta meg, és mióta még többet mozogna azóta elég rossz. Nekünk nem ficam van, csak fejletlen volt a csípője. Remélem hogy egy hét múlva szabadulunk. Iszonyú hosszúnak tűnhet most így az a 4-5 hónap, bár szerintem a sínhez képest már ez is nagyobb mozgásteret enged. Ezekszerint javult már, hogy csak kengyel kell? Hogyhogy ilyen későn vették észre.

Nekem is olyan rossz nézni hogy más ekkora babák már ülnek, meg kúsznak, az enyém meg csak fekszik, esetleg oldalra fordul. Mondjuk akinek nagyobb babán volt kengyel, az írt olyat hogy még járni is megtanult benne a baba, mondjuk fogalmam sincs hogy, de találékonyak ezek a manók.

Drukkolok hogy minnél kevesebb ideig kelljen a kengyel.

Minden jót nektek.

Tudom,hogy rossz,de a pici érdekében elkell viselnetek. Ha lekerül róla a kengyel,akkor hamar utoléri majd a többieket.

Vígasztalásul: régen nem volt kengyel,hanem a babák csipőjét gipszbe rakták. A két csipőjét oldairányba feszítették,és úgy gipszelték be. Csak annyi lyukat hagytak rajta,hogy pisilni és kakilni tudjon. 3-4 hónapig volt a kicsin. A szülőknek kellett emelgetni,mert csak a kezeit tudta mozgatni. A gipsz alatt pedig viszketett a bőre.

Amikor levették a gipszet,szegény elkezdett kifordított lábbakkal kúszni,és gyorsan helyre húzódtak a lábai. Fél év múlva már szaladt,és nem maradt nyoma a ficamnak.

Egy unokahugom esete volt ez.(Az 1950-es években)

Ehhez képoest a kengyel egy sokkal jobb dolog. Nehéz idő lesz,de elmúlik. Sajnállak benneteket,és kitartás!

Fuu, nagyon sajnallak titeket :C En a sima terpesz pelenkat nem birtam a fiamra adni inkabb folyamatosan tornaztattam. Nemhogy egy kengyelt.

De azert az orvosok valamit nagyon elneztek, nem is ertem hogy nem vettek ezt eszre mar szüles utan a korhazban vagy az 1 honapos csipö kontrolon?

De jol erzed te is hibas vagy, en is rögtön latom a kisfiamon ha csampit valelyik oldalr, vagy amikor kicsi volt ha a labat furcsan tartotta stb.

Persze nem beszolni akarok, böven eleg a bajod igy is, viszont nagyon büszke lehetsz a Picire, hogy igy elviseli :D Kivanom, hogy minel elöbb rendbejöjjön. Kitartast.

Amugy nagyon hamar utoleri a többieket ha majd kiszabadul vegre.

Első válaszoló vagyok. Nem egyszerű az életetek. Szegény pici lány. Ne hibáztasd magad! Te megtetted amit lehetett. Nálatok nincsen csípő ultrahangos szűrővizsgálat? Van ahol 6. héten csinálják, van ahol 3 hónapra. Nekünk is ezért csak 3 hónaposan vették észre hogy gond van. Addig mindenki azt mondta hogy rendben van. Második babám, én sem vettem észre hogy baj lenne.

Szörnyű lehetett ez a sín. Ismeretlenül is a szívem szakad meg a picidért. A kengyel sem jó, de neki szegénykémnek ezek után nem is nagy dolog. Biztos rendbejön. Az a lényeg, hogy később rendben legyen. Bár tudom hogy ez most titeket nem vigasztal. Engem sem tud. Most is összeszorul a szívem mikor ráadom a kengyelt. Nekünk annyival jobb hogy levehetem róla napi 1 órát. Amúgy a body-n van, és én levágtam egy harisnyát, azt húzom egész a combjáig és úgy csatolom rá a kengyelt, így nem töri fel. Nekünk a bővebb szabású rugik (Alul buggyos szárú, és talpnélküli) jöttek be, esetleg húzhatsz rá hálózsákot vagy angolpólyát ha hűvös van, nyáron meg a napozót simán rá lehet adni. Nektek nem csúszik le a kis sarkáról mikor rugdos? Ha igen akkor talán jól jön a tapasztalat, hogy mi varrtunk rá plusz egy pántot a lábfejénél, ami tök jól helyéntartja. Hanyas ruhát hord a lányod? Szívesen elküldeném a mieinket, de gondolom rá azok már kicsik, meg ugye nekünk vastagabb rugik vannak. Esetleg próbálok nézni az ő méretében nektek teszveszen vagy vaterán olyat ami jó lehet.

Szia!

Mi a helyzet veletek? Hogy viseli a babád a kengyelt?

Kedves mindenki, aki a témában érdekelt! Látom, már nem a legújabb a kérdés, de nálunk most aktuális a dolog. A kislányom 2016 januárjában született, 1 hónaposan vették nála észre a csípőficamot. Budapesten egy magánklinikára mentünk vele. Azonnal kengyelt kezdett el hordani, ami, higgyétek el, nem olyan vészes, mint ahogy itt is néhány hozzászóló leírta. Állandóan az kell, hogy lebegjen a szülő szeme előtt, hogy ez KELL, ha azt akarja, hogy később a gyermeke ugyanúgy önfeledten szaladgálhasson, szimmetrikus lábakkal, mint a többi gyerek. És a kisbaba tényleg megszokja a kengyelt. A mi kislányunk már 4 hónapos és még mindig viseli, mert időközben romlott a helyzet. Az eleve rossz(abbik) csípője, pontosabban a combcsont feje kijött a helyéről és 1-2 hétig rossz helyzetben volt, a kengyel pedig ebben a rossz helyzetben tartotta. Amikor újra ellenőrzésre mentünk, a doktor úr azonnal klinikára utalt, ahol felhelyezték neki a Rosen-sínt.

Tulajdonképpen ez az, ami miatt ide írok, mert amikor mi készültünk a kórházba, ezen az oldalon találtam csak pár elejtett szót erről, sehol máshol nem. Ezért billentyűzetet ragadtam, hogy sorstársaimnak leírjam, miről is van szó. Nem mellesleg én végiggyötrődtem a hétvégét (csütörtökön voltunk ellenőrzésen és hétfőn kellett „befeküdnünk“), nem tudtam örülni semminek, rettegtem az egésztől.

A Rosen-sín egy gézzel betekert X alakú fémsín (két sín keresztezi egymást a baba háta közepén), amit felülről a vállaira hajlítanak rá, alulról pedig a combjait fogja le és tartja a megfelelő helyzetben. Ez annyira lefogja őt, hogy tulajdonképpen nem tudja mozgatni a lábát, esetleg a lábfejét, de azt meg már nem is akarja. A sín elég stabil ahhoz, hogy még te sem tudod véletlenül elmozdítani. A baba lábát először a megfelelő helyzetbe kell juttatni, vagyis hogy a combcsont a vápában legyen, ezután erősítik rá. A kisbabán mindössze egy body marad, az is felhajtva a dereka alatt, és természetesen pelenkázni lehet, de azt is óvatosan, a feneke alá nyúlva (a lábát nem szabad fogdosni). És persze egész idő alatt egy tálcán van a pici, nehogy egy puha felületbe belesüppedve ismét kiugorhasson a csont a helyéről.

A Rosen-sín két napig volt a kislányunkon, é snem is ez volt olyan nehéz, inkább a szimpla kórházi környezet és az állandó felügyelet (nővérkék). Mivel nem nagyon lehetett őt mozgatni, rengeteget sírt, az első nap mindenre összerezzent, éjjel is alig aludtunk, tényleg nagyon stresszes volt. Nem tudtam mivel szórakoztatni, hiszen mivel kötsz le egy 3 hónapos babát. Megnyugtatni se nagyon, hiszen nem vehettem a karomba. Elméletileg a tálcával együtt óvatosan lehet őt kézbe venni, de nehéz és nem praktikus és az orvosok sem nézik jó szemmel. Viszont be lehet őt tálcástul tenni babakocsiba és sétáltatni, hátha attól megnyugszik egy kicsit, mindenesetre egy kis változatosság ez is.

Én nyakra-főre szoptattam, hogy legalább azzal nyugtassam a lányomat.

Két nap után a sínt levették és visszaigazították rá a kengyelt, de továbbra is tálcán maradt. Még két napot voltunk a kórházban, az orvosok többször ellenőrizték, hogy továbbra is helyén van-e a csont. Tulajdonképpen jó sok napig nem is mozgatta a lábait ez után, akkora sokk lehetett ez neki, de nem is baj, mert addig is megkötött.

Itthon is tálcán van, a bodyját két hét után merészeltük levenni róla, szóval fürdetésről szó sem lehet, csak a textilpelenkát cseréljük alatta időnként és törölgetjük a kritikusabb helyeken. Most van három hete, hogy kórházbanvoltunk és még mindig „tálcázunk“, de talán jövő héten már levehetjük róla.

Hangsúlyozom, a legfontosabb a hozzáállás, ne sírjunk a gyerek felett sajnálkozva (persze az elején nem könnyű, sőt, de ki legyen erős, ha mi nem?), mosolyogjunk és tegyünk meg mindent, hogy a körülményekhez képest jól érezze magát és minél közelebb lehessen hozzánk fizikailag. Én három hét után fedeztem fel egy pózt, amivel tulajdonképpen újra magamhoz ölelhettem kicsit: a tálcával együtt öleltem magamhoz, vigyázva, hogy ne emeljem teljesen függőlegesre, csak megdöntve, hogy le ne csússzon. Három hét után először büfizett így!

Nekem is nehéz, számolom a napokat a következő kontrollig, reménykedem, hogy újra magamhoz ölelhetem. A Rosen-sín pedig, bármilyen drasztikus is, tényleg kellett, mert azóta a helyén van a combcsontja. (És már mozgatja a lábát.) És ha már végképp el vagy keseredve, gondolj arra, mennyivel rosszabb módszerek is vannak a csípőficam kezelésére, az overhead-terápiától kezdve a gipszeléseken át a műtétig (ami után szintén hetekig gipszben van a baba).

Szóval kulcsszó a mielőbbi kivizsgálás megszületés után és a szélésen pelenkázás (MINDEN BABÁNÁL,mert ma már nem annyira „divat“,pedig lehet, hogy mi is egy fokkal jobb helyzetből indultunk volna, ha kezdettől szélesen csomagolom őt). És ha már kiderült, hogy csípőficamos, mindent megtenni, hogy az érintett oldalra ne fektessük (nálunk pl.a szoptatás is ronthatott a helyzeten, amikor arra az oldalára fektettem), ne használjunk pólyát, ha kézen visszük a már nagyobb babát, kezünk a lábai között legyen és ne oldalról szorítsuk a lábát a testéhez...úgy általában mindent megtenni, hogy az érintett lábat ne nyomjuk, ne hajlítsuk befelé. Hiába tűnik nekünk durvának, igenis az a jó, ha a baba lábai teljes mértékben szét vnnak terpesztvee.

Remélem, segítettem valakinek, információ és vigasz terén is.