Most emiatt rossz anya vagyok?

Nincs ezzel semmi baj, olvasd el, mi a "negyedik trimeszter". Nem azért vagy otthon GYED-en, hogy csillogjon a lakás és körbenyald a férjed popóját, hanem azért, hogy 0-24-ben tudj gondoskodni a babáról. Most pl. ölbe vedd, ha szükséges.

Amit ilyenkor érdemes kipróbálni, az a hordozókendő. Ha jól megkötöd, akkor van két szabad kezed, és tudsz mozogni, hajolni, stb. Én egyedül főzni nem merek így. Közben a pici alszik, nézelődni, sőt meg is lehet szoptatni. Nem kell vele órákig henteregnem az ágyban. :) Bevásárolni és buszozni pedig klasszisokkal könnyebb, mint babakocsival. :)

Mikor beindul a mozgásfejlődés, akkor majd ellesz azzal, hogy forgolódik a szőnyegen, meg pakolászik. Ez csak pár hétig tart, amíg ilyen kis elesett nélküled, és rajtad akar lógni. Addig meg ki lehet bírni mindenkinek, hogy nincs minden kész. Négy hónaposan már élvezni fogja, ha mocoroghat, csak téged is lásson. Mikor ülni tud (7 hó) onnantól egész eljátszik az etetőszékben is, amíg főzöl, vagy a szőnyegen, amíg rendet raksz.

Hidd el, ez se tart örökké. :)

Vedd fel, addig mig teheted !

Hidd el , par honap es nem igenyli, aztan par ev es eltol magatol ! Addig babusgasd mig lehet.

Nekem az a tapasztalatom, hogy nincs olyan, hogy tul sok testkozel. A babad meg nagyon pici, a te kozelseged jelenti neki a biztonsagot, 9 honapig a hasadban volt folyamatos testkozelben, persze, hogy sir utanad. Olvass utana esetleg a negyedik trimeszter kifejezesnek. Az agyfejlodesenek rengeteget segit a testkontaktus, mozgatas. A testhomersekletet, szivritmusat, keringeset, legzeset is ezzel segited, a te testkozeleddel ezeket sokkal kiegyensulyozottabba lehet tenni, a bolcsohalal eselyet is nagyban csokkenti. Szoval jol erzed, hogy amikor sir, akkor rad van szuksege, nem csak lelki, hanem fizikai okokbol is.

Egy sírni hagyott baba levele

Drága Anyu!

Összezavarodtam.

Azelőtt a te puha, meleg karodban aludtam el. Minden éjjel odabújtam hozzád; elég közel, hogy halljam a szívdobogásodat, elég közel, hogy érezzem az édes illatodat. Néztem a szép arcodat, és biztonságos, szerető ölelésedben lassan álomba merültem. Ha felébredtem, mert morgott a hasam, hideg volt a lábam, vagy csak egy ölelésre vágytam, gyorsan megnyugtattál, és már aludtam is újra.

“Csitt, éjszaka van!”

De a múlt héten valami megváltozott. Egyik este betettél a kiságyba, megpusziltál, jó éjszakát kívántál, lekapcsoltad a lámpát és elmentél.

Eleinte zavart, vajon hová mentél? Félni kezdtem és hívtalak. Hívtalak újra és újra, de te nem jöttél! Nagyon szomorú voltam. Annyira akartalak. Soha nem éreztem ilyen erős érzéseket azelőtt.

Newborn-Baby-Crying1

Hová mentél? Végre, visszajöttél! Ó, milyen boldog és megkönnyebbült voltam, hogy visszajöttél! Azt hittem, elmentél örökre. Szerettem volna, hogy felvegyél, de nem tetted. Nem néztél a szemembe. A puha, meleg karjaidba vágytam, mint régen, de te csak annyit mondtál: “Csitt, éjszaka van!” és megint magamra hagytál.

“Egyedül nem tudom megnyugtatni magam”

Ez újra és újra megtörtént. Sírtam utánad, mindig kicsit hosszabban. Visszajöttél, de nem vettél fel. Addig hívtalak kiabálva, amíg egyszer abba kellett hagynom, annyira fájt a torkom. A fejem lüktetett és a kis pocakom is morgott. Mégis a szívem fájt a legjobban.

baby-crying-in-the-crib

Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért nem jössz. Azóta minden éjszaka így telik el, és egy örökkévalóságnak tűnik mindig. Nem jössz, ha hívlak, és ha végül jössz, kerülöd a tekintetem, magamra hagysz, nem öleled magadhoz zokogó, remegő kis testem. Feladtam. Egyedül nem tudom megnyugtatni magam, de a sírás is túlságosan fáj már, hogy sokáig bírjam folytatni.

“Most már csöndben vagyok éjszaka”

Anya, nem értelek. Napközben, ha elesek és beütöm a fejem, felveszel és megpuszilsz. Ha éhes vagyok, megetetsz. Ha odamászok hozzád egy ölelésre, olvasol a gondolataimban, felveszel, összepuszilod a kis arcom és azt mondod, mennyire különleges vagyok és mennyire szeretsz. Ha szükségem van rád, azonnal válaszolsz. De éjjel, amikor minden sötét és csendes, és az éjszakai fények furcsa árnyékokat vetnek a falra, eltűnsz. Látom rajtad, hogy fáradt vagy, anya. De szeretlek. Csak a közeledben szeretnék lenni, ez minden. Most már csöndben vagyok éjszaka.

De még mindig hiányzol."

Szerintem eddig jol csinaltad, mikor felvetted.

Rengeteget hordoztam, 2-3 honapos koraban pl. napi 6-8 orakat, ejjel mellettem aludt. 6,5 honaposan onalloan ult rasegites nelkul, 11 honaposan onalloan elindult, anelkul, hogy elotte ebben segitettuk, vagy siettettuk volna. Kiegyensulyozott, a vegletekig onallo, nagyon vidam gyerek, egyedul szereti intezni a "dolgait" (1,5 eves), gyonyoruen el tudott jatszani magaban onnantol, hogy felult. Nincs olyan, hogy tul sok testkozel szerintem. Tulterhelt anya, meg okoskodo rokonok, ismerosok vannak. En hordozokendoben, majd csatos hordozoban vittem, altattam, igy lett ket szabad kezem. Lam, megsem lett belole anyamasszony katonaja, de ha az lenne belole, az is rendben van, azert szultem, hogy szeretve erezze magat, es ha valaki szerint ez elkenyeztetes, akkor elkenyeztetem.

Kutatasok bizonyitjak, hogy a rendszeres testkontaktus, erintes csokkenti egy rakas betegseg kockazatat egy felnott embernel is, hat akkor egy kicsi babanak hogy ne lenne szuksege ra?