Mennyire bánjátok a dolgokat?
Tudom lehet nem ebbe a kategóriaba kellett volna, de itt többnyire kapok valaszt ami értelmes is.
Arra gondolok, hogy van e esetleg olyan akinek egy-egy dolog nem úgy sikerült ahogy szerette volna. Ezt pl hogyan "dolgozzátok" fel?
Úgy érzem, ahogy összekerültem a párommal (5 éve), valahogy lefelé halad az életem. Közben elkezdtem dolgozni. Igaz nem sok fizu volt, meg a főnökség se a legjobb (2 órával bejelentve) stb. De nagyon jó munkahely volt. Szakmához füződött. Ott fejlődhettem is volna. Tovább is tanulhattam volna. JOBB lett minden. Akkor már bátorságot is vettem magamon, hogy szétmenjünk.
Ekkor kiderült, hogy terhes lettem. Amit nem bánok. Félreértés ne essék.
Inkább a párom hozzáállását bánom. Meg azt, hogy visszajöttem hozzá. Mert így most igen csak függök tőle. Mondjuk már nem sokáig. Amint találok munkát.
Amúgy szereti a lányát, nem is ezzel van a baj. Csak a felfogása. H én maradjak a 4 fal között a gyerkőccel. Míg ő elvan.
Semmiben nem támogat stb.
A többi, ezek csak ilyen kis fölös elcseszett dolgok amik bökik a csőrömet. H pl a kislányomról nem készült profi fotó a korházban. Vagy pl a keresztelőn is nyomi képek készültek.
Érdemben nem sokat tudok mondani, tényleg csak annyit, amit az első válaszoló. Ne félj változtatni!
Ha panaszkodhatok, akkor engem az bánt, hogy anyósomat közvetlen szülés után pár perccel beengedték a szülőszobára, mert eüs és ott dolgozik, csak másik osztályon.. Meg se kérdeztek, én meg ott kiterülve, az orvos épp matatott bennem... Meg, hogy a rokonok nem engem vagy a páromat kérdezték volna meg, hogy mikor jöhetnek, hanem anyóst, mert ott dolgozó (éés??). Szóval ilyen dolgokat bánok, hogy akkor nem csaptam oda, de akkor már majdnem 40 órája voltam talpon és megszólalni is alig bírtam. Azóta persze változtak a dolgok, de az első 2-3 hétben teljesen kivoltam és bőgtem. Bocsánat az offért.
Szomorú h így éreztek a párotokkal kapcsolatban. Ilyenkor mlginkább tudom becsülni a férjemet, és amit tesz értünk.
Amit bánok, h még nem húztuk el egy kicsit a gyerekvállalást még egy fél évvel. Akkor kaptam fizetés emelést mikor terhes lettem (veszélyeztetett)
És h a ház vásárlást, felújítást így egy pici baba mellett kellett végig küszködni.
Mindent a férjem csinált ( falazás,burkolás stb) és én a baba mellett nem tudtam segíteni ezekben.
Az a baj, hogy en már többször próbaltam beszélni a párommal. De egyszerűen nem lehet vele semmi megbeszélni.
Az első fele a nagyobb probléma.
A fényképek az csak ilyen melléles. De ugyan úgy bánt.
Meg pl ilyesmik is. De ez lehet csak egy kis féltékenység, hogy ha látok pl valahol gyönyörű esküvöi képeket, tengerpartosokat. H pl ilyesmi sose lesz. Vagy nem tudom.
Amúgy nyugodtan panaszkodhattok :)
Engem az tud nagyon bántani, ha - az én mércém szerint - túl morci vagyok a gyerekekkel. Az alaptermészetem sokszor magával sodor, temperamentumos vagyok, bár a gyermekeim születése óta rengeteget változtam, pont azért, hogy Nekik jobb anyukájuk legyek.
Egyre ritkábbak a nagy hajbakapások, de egy-egy emlékezetesebb jelenetet szívesen visszacsinálnék. Azokat a pillanatokat nagyon bánom, nem ütöttem meg Őket, mégis szinte fájnak.
Huuuu én is kiakadtam volna ha az anyósom Bejött volna szülés után rögtön.:/ :/ de tudom h olyankor aztán örül az ember h minden rendben van nem h még vitatkozzon.
Engem is ki szokott idegelni a kicsi és hangosan szoktam rászólni mert elkap a hév,de utána mikor rammosolyog vagy alszik úgy bánt h "ingerült" vagyok vele :(
De ugyanez szokott a férjemmel is lenni,h ha valami szar(pl nem tudom megcsinálni amit elterveztem a napra) akkor megintcsak ingerült leszek vele is és mikor elmegy dolgozni utána meg hiányzik h bocsánatot kérjek tőle a viselkedésem miatt.
Nehéz ez az egész,de senki nem tökéletes,néha el kell viselni pár dolgot h klappoljon minden!
Engem az bánt(vagyis csak bántott mert már nevetek rajta és nagy ívben tojok is az egészre :D) h mikor a Férjem családja megtudta h babánk lesz,teljesen odáig voltam meg vissza,aztán Megszületett és kb Havonta egyszer jönnek látogatóba.heti egyszer(jobb esetben!) telefonálnak h mizu?, de a kolléganő unokájáról többet tud mint a sajatjarol.meg állandóan a szoptatással jött ami nem jött össze sajnos,de szülés után folyamatosan (akkor még minden nap!) ezzel kapcsolatban telefonált.na ott lett elegem belőlük,azóta sem érdekel,közömbös vagyok Velük,csak ha kérdeznek akkor válaszolok,magamtól nem mondok semmit.jaaa a másik meg h kb 2* biztos megkérdeznek egy dolgot a gyerekkel kapcsolatban.hu de rühellem ezt is :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!