Mit csináljak, ha nem szeretem az újszülött babámat? Valaki volt már így? Lelkiismeretesen gondozom, ellátom, vigyázok rá, és ringatom, ha kell, de nem kötődöm hozzá. Császárral szültem. Hogyan tudnám megszeretni?

Szia!

Hasonló helyzetben voltam. Altatásos császárral szültem, nem volt tervezett, sajnos így alakult szülés közben. Nem is azt mondanám, hogy nem szerettem, szerettem az első pillanattól. Inkább idegennek éreztem őt. Nem láttam megszületni, nem hallottam felsírni, nem adták a kezembe. Párom és Anyukám is előbb látta mint én. Felébredtem az altatásból, és betoltak hozzám egy megmosdatott, felöltöztetett, betakargatott, gyönyörűszép kisfiút, de egyáltalán nem éreztem, hogy ő ugyanaz, aki bennem volt 9 hónapig, és akit annyira vártunk. Mintha valaki más gyerekét hozták volna be...

Tovább rontott a dolgon, hogy én szoptatni sem tudtam. Semmi tejem nem volt, én is és a szülészeten dolgozók is megtettünk mindent, de nem indult be. 20 mili volt a maximum, amit ki tudtam préselni, annyit is csak egyszer...és ugye a szoptatás még egy olyan dolog, ami erősíthetné a kötődést, de nekünk kimaradt ez is.

A jó hír: el fog múlni. Maradéktalanul. Most visszagondolva olyan, mintha soha nem is lett volna ilyen. Nekem kb. 2 hónap kellett hozzá, azóta nyoma sincs ezeknek az érzéseknek.

Ne ostorozd magad, nem tehetsz róla, én sem tehettem. De én voltam olyan hülye, hogy nem is beszéltem erről senkinek akkor, mert szégyelltem, hogy ezt érzem, és nem tartottam normálisnak. Most már tudom, hogy nagyon sok nővel előfordul...

Szóval fel a fejjel, biztos vagyok benne, hogy nálad is csak ideig-óráig fog ez tartani. :)

28/N, 1 éves kisfiú anyukája

Az elsőm nem volt tervezett baba,és azt éreztem,mint te. Szerettem nagyon,de az a szerelem nem volt meg fél évig. Utána ahogy nyílt az értelme,jött az is.

Második tervezett volt,ő nála pár hét alatt megjötr az érzés,azonban vele unalmasabb itthon. A nagy gyorsabban fejlődött,így bennem van kicsit,hogy a második butább vagy ilyesmi. Tudom,hogy minden gyerek más,de nem tehetek róla,ha ezt érzem.

Nekem az első fél-egy év nagyon nehéz,mikor még nem tűnnek értelmesnek,addig inkább szükséges rossznak élem meg a gyermekvállalást. Ha tehetném,én 2 évesen kérném őket,de ez nem igy megy :D