Hogy mondhatják azt, hogy (a miénk MELLETT) ez nem a gyerek érdeke?

Csak röviden szeretném leírni a sztorit.

3 hónapos terhes voltam, amikor a párom igazságtalanul szakított velem. Meg sem hallgatott, gyakorlatilag kitett otthonról (a ház minden értelemben az övé, nem közös, egy forintom nincsen benne). Ugyan tudta, hogy van hova mennem (saját ház + szüleim), és azt mondta, hogy a gyereket keresni fogja, de egyébként tényleg megszakított velem minden kapcsolatot. Évekkel ezelőtt adtam neki okot arra, hogy kételkedjen (nem volt megcsalás!), de azért mégis csak meghallgathatott volna.

A terhességem alatt az anyja és a húga jöttek hozzám, hívtak telefonon. Az anyja mondta, hogy bánja már a dolgot a fia stb, de én hallani sem akartam róla, én nem kerestem azután, hogy eljöttem tőle.

Aztán meglett a baba 5 hónappal ezelőtt. Szinte azonnal jött hozzá. Hetente minimum négyszer jött, de volt, hogy minden nap.

Eleinte a szobában sem maradtam bent vele, de aztán elkezdtünk beszélgetni. Őszintén meg tudtuk beszélni a dolgokat és mostanra, 5 hónappal a szülés után arra jutottam, hogy megbocsájtok neki.

A véleményét ugyan senkinek nem kértem, de mégis megkaptam. Mindenki azt mondja, hogy milyen rendkívül hülye és naiv vagyok.

Szerintem ez a gyerek érdeke IS, hogy a szülei együtt legyenek, főleg ha szeretik egymást. Már hogyan lehetne az normálisabb dolog, ha külön élnénk. Oké, megalázott elég csúnyán, amikor szakított velem (nem vert meg vagy ilyesmi), de emberek vagyunk, hibázhatunk.

Szóval a kérdésem: ez az a helyzet lenne, amikor jobb a gyereknek, ha a szülei külön élnek. Egyébként nem jellemzi a kapcsolatunkat az állandó vita, erőszak. Nem értem miért látják így a dolgot az ismerőseim. Van okuk erre, vagy velük van baj?