Miért hiszi mindenki azt, hogy minden anya és minden baba egyforma?

Anyák közt is két véglet van. Az egyik, aki non stop a gyermekével van, azt mondja, hogy nem másnak szülte, utána panaszkodik, hogy soha nem jut idő magára, se takarítani, se kimozdulni. Ők azok, akik mondják, hogy minek akarsz kimozdulni, nem számít, hogy te fáradt vagy, a szülőnek nem kell aludnia, ha alszol, miért ennyit. Az ún ősanya, aki tipikusan mindenkibe és mindenbe beleköt. És vannak azok az anyák, akik liberális szellemben nevelik a gyermeküket, akik nyugodt szívvel rábízzák nagyszülőre, dédire az unokát, dédunokát, mert tudják, hogy jó kezekben lesz és addig ők elmennek kozmetikushoz, fodrászhoz havi egyszer. Találkoznak barátokkal, iskolát végeznek baba mellett, vagy otthonról dolgoznak. Aztán vannak olyan anyák, akik tápszerezik a babájukat és vannak, akik szoptatnak. Egyik a másikra mindig fúj, mert tudják, hogy pl a tápszeres anyukák diétázhatnak, kávézhatnak, ihatnak (bár ez nem jellemző). Ha kiderül esetleg, hogy az illető nem akar szoptatni, akkor s*zar anya, ha nem tud szoptatni, felnő ez a gyerek a tápszeren is, ha szoptat, ő az istennő. Azt vettem észre, hogy a tápszeres anyukák kiegyensúlyozottabbak, mert más is tudja etetni a babát, tud pihenni, tudja mennyit eszik a baba, tud jókat enni, sportolni, hamar visszanyeri az alakját, mint a szoptatós anyukák, ők sokkal feszültebbek, de ecsetelik, hogy ők milyen sokáig szoptattak, hogy bárhol képesek és előveszik a cicit, nem kell a tápszerrel kínlódni, ők a szuperanyuk. Aztán vannak a csecsemők. Vannak olyan csecsemők, akik jó alvók, 3 óránként esznek, éjszaka alszanak. Vannak olyanok, akik hasfájósak, akik csak kocsiban alszanak el, akik mellett nem lehet semmit sem csinálni. Vannak olyan férjek, akik segítőkészek, imádják a picit, vannak olyanok, akik inkább dolgoznak és nevelje az asszony a gyereket.

Azért írtam ennyi félét, mert mindre láttam példát. Én tápszerezek, mert elapadt a tejem, a babám eszik-alszik baba, a férjem segítőkész, amellett, hogy sokat dolgozik, imádja a pici lányát. Múltkor is jött velünk a gyermekorvoshoz, és minden anyuka csodálkozott, hogy mikor felsírt a pici, ő felvette, vigasztalta, megetette. Azt mondja, ez a természetes, nekem is segít, mert ő is akarta a babát. Én sportolok, kávézok, non stop a babával vagyok. Havi egyszer körmöshöz járok, fodrászhoz, kozmetikushoz. Havi egyszer vagy étterembe megyünk a párommal, vagy moziba, ha máshova szervezünk programot, pl tóra, barátokhoz, akkor kapom, hogy miért akarok kimozdulni, milyen sz-ar vagyok, mert lepasszolom a gyermekemet nagyinak havi egyszer. Lehet, hogy csak én fogtam ki rosszindulatú rokont, mert ő annak idején megszívta a babájával, csak ölben volt el, és mikor ott vagyunk náluk és mondom neki, hogy mikor alszik a babám, takarítok, filmet nézek, olvasok, akkor jön az, hogy de majd mikor fogzik vagy mikor... mindenre van valamilyen megjegyzése, de neki leginkább az fáj, hogy mi könnyebben ki tudunk mozdulni és mi kimozdulunk így nyáron babával, baba nélkül, mert ő 3 évig sehova sem ment, a haját, körmét, szemöldökét magának csinálta. Most mi a normális? Eljárni, nem eljárni, kettesben lenni a pároddal vagy most már az sincs? Bűn havi egyszer a körmös, fodrász úgy,hogy jó barátnő csinálja?