Aki kis korkülönbéggel vállal (T) gyerekeket, nem érzi úgy, hogy az idősebbre nem jut elég ideje?

Nekem 8 hónapos a babám, és már jönnek a kérdések, hogy mikor jön a következő. Egyelőre én sem tudnám elképzelni, még szeretnék csak a babómra koncentrálni, nem tudnék a kistesóra is meg rá is. Szerintem akkor kell vállalni a következőt, ha érzed a hiányát.

En azt latom inkabb a szulore terhelo ez. A baba élvezi ha a kisteso közel egyidos vele mert igy hasonló az érdeklődési koruk. Ismerek olyat akinek 4 kisfia van es egyik sem iskolás meg. (egy ikerpár) talan a ket legkisebb (ikrek) es a legnagyobb kozt nincs meg az összhang de a kicsik es a középső meg a nagy es a középső kozt is minden jo. Anyuka nagyon fáradt (külső szemlelonek is) de a gyerekek szerintem nagyon boldogok.

A kis korkülönbségnek sok előnye van, ugyanakkor nagyon nehéz is lehet. Nálunk kb 2,5 év van köztük, ami nem is olyan kevés, már vártuk nagyon a tesót. Aztán megszületett, 2 hónapos kiráig nappal 15 percet aludt, rengeteget sírt, éjjel is ébredt vagy 7 x, akkir végre kiderült, h refluxos, Másik probléma miatt egyhetes és három hónapos kora között 12 x voltunk vele kezelésen, közben , mivel szükséges volt, nekiálltam napi 6 x fejni a tejet, és az egészből az lett, h a nagyot kb folyamatosan küldtem el. Most ne, mert a babát/ szoptatom, ringatom, nyugtatom, altatom, tejetfejek, ésatöbbi...UTÁLTAM, éd többször is sírtam emiatt. Végúl kaptunk antireflux tápszert, és én úgy dömtöttem, h az elsődleges az, h a kicsi ne legyen éhes, de a másodlagos az az, h a nagytesóra őjra legyen időm, és ha emiatt elmegy az anyatej, akkor nem érdekel. Iszonyúan megkönmyebbültem, már lassan 8 hónapos a kicsi,jó alvó lett, a nagyra sokkal több figyelmem jut, egymást is szeretik, remélem, h jó kis szövetségesei lesznek egymásnak az életben.