Volt valakinek dysmatur, IUGR (kisebb születési súlyú) babája, aki megosztaná a tapasztalatait?

Semmi extra, annyi, hogy eleinte "kettő helyett ettem" = hoztam be a súlylemaradásomat csecsemőként, de a mozgásaim ugyanúgy fejődtek, mint normál súlyú társaimé.

Nincs semmi diszem, sem tartós betegségem, 28 vagyok, az orvos ha háromévente lát, akkor sokat mondok :)

Nekem 38+4-re született a kislányom, farfekvés miatt programozott császárral. Volt meglepi, mikor kivették, mert 2200 gramm és 44 centi volt csak, tudtuk, hogy kicsi lesz, de ennél azért nagyobbra számítottunk. A zárójelentésén neki is szerepelt a dysmatur szó, meg az első 6 hétben hordanom kellett kontrollra, különböző vizsgálatokra, de minden negatív lett.

Szóba került, hogy a keringéssel lehetett gond, mert a végén magas volt a vérnyomásom (egyébként otthon nem, csak a kórházban, úgyhogy inkább fehérköpeny fóbia volt az), de mivel hosszra is jóval kisebb volt az átlagnál, nem volt egyáltalán sovány, és a későbbiekben is egyenletesen fejlődött (tehát nem evett kettő helyett, és nem volt drasztikus a súlynövekedése az első hetekben), valószínűleg csak a genetika játszott közre. Én 156 cm 46 kiló vagyok, a kislányom nemsokára 2 éves, mostanra már látszik, hogy egy az egyben örökölte az én alkatomat, alacsony és vékony (de nem sovány). 9,3 kiló, 78 centi, tehát most is 8-10 centivel és 2-3 kilóval kisebb a kortársainál, én is egész gyerekkoromban kisebb voltam a koromhoz képest.

Semmilyen lemaradása nem volt soha, mindent csinált szépen időben. 4 hósan forgott hasra, majdnem 6 hósan vissza, 7,5 hónaposan felült, 8 hónaposan mászott, kicsivel 13 hónapos kora előtt kezdett járni. Most már egész szépen beszél, épp kezd rövidke mondatokat alkotni. Egyébként anno én is olvasgattam azért erről, azt találtam több helyen, hogy a dysmatur babák nagyon gyorsan utolérik súlyban a kortársaikat, és a későbbiekben nem szokott velük gond lenni.