Ha nincs "babás" barátnőm, és így a 20 hónapos lányomnak sincs állandó társa, pajtása, "barátnője", attól még lehet boldog kisgyerek?

Amúgy sincs sok barátnőm, egyikkel most már szorosabb kicsit a kapcsolat, mert egész jól elvannak a lányaink, de az övé már nagycsoportos. Másik barátnőmnek nincs gyereke. A környékbeli anyukákkal nem kötöttem barátságot, de nem is nagyon akarnék egyikkel, sem és ők sem kezdeményezek.

Viszont naponta többször találkozunk babákkal, játszótereken, a városban, mindenhol. Kislányom játszik, kergetőzik, foglalkoznak egymással a maguk módján, és nagyon örül minden kisgyereknek. Csak néha fáj a szívem mikor összeszokott anyukákat látok az összeszokott gyerekeikkel, és ilyenkor úgy érzem keveset nyújtok a lányomnak, mert nincs neki igazi "barátnője" mint a többieknek :(