Néha nem mennétek vissza az idöbe h láthassátok újra a pár hetes vagy újszülött babátokat és h magatokhoz ölelhessétek? Szerintetek is észrevétlenül repül az idö?

Én nem mennék vissza. Annyira törékeny volt, szinte hozzá se mertem nyúlni, nem értettem a jelzéseit, mikor miért sír, sokat aggódtam, hogy biztos valami baja lehet szegénynek. Most viszont, lehet dögönyözni, kis husos, imádnivaló, 8 hónapos. Persze, akkor is imádnivaló volt, az első pillanattól fogva imádom, szeretem, Ő az életem! De én örülök, hogy mostmár nagyobb és könnyebb vele, mint az első hetekben, napokban.

Mi is pont tegnap nézegettük az újszülött kori képeket, és csak néztem, hogy milyen nagy lett az én pici lánykám, aki ma 9 hós. :) Napról napra édesebbek. :) Nem mennék vissza, mert annyira aggódtam miatta, minden miatt, miért sír, mi a baja, miért nem hízik, fáj a hasa, szóval eléggé ki voltam a kezdetekben és örülök, hogy túl vagyok rajta és tapasztaltabb lettem. Szeptemberben jön a kisöcsi, úgyhogy újra átélhetem. :) De már a mostani tudásommmal. ;)

Nem.Én szeretem,hogy már viszonylag önálló,tudok vele kommunikálni stb.18 hónapos a lányom.

Nem mennék vissza, mert sokkal jobb most: 17 hónapos -- megpuszil, megölel, szeretget. Amíg kicsi volt, egész nap aludt, feküdt, vagy evett -- szétuntam magam (persze képletesen szólva). Most sokkal sokkal jobb.