Kiskutya és baba, mennyire lehetne összeegyeztetni? Vagy mit csináljak vele? Vigyem el innen?

A fiam 6 éves, az apjától Karácsonyra kapott egy kiskutyát (elváltunk 5 éve). Gyakran mondogatta mostanában, hogy akar kutyát, és tervben is volt, hogy majd esetleg jövő tavasszal/nyáron veszünk egyet. Most nem akartunk, mert van egy örökmozgó 3 éves fiunk, és egy 4 hónapos ikerpár lányunk. És tudom, mekkora felelősség egy kiskutya, nekem az olyan, mint még egy gyerek (úgy nőttem fel, hogy nálunk minden állat családtag volt, nem annyit foglalkoztunk velük, hogy odaadtuk reggel nekik a kaját és ennyi).

Decemberben elkezdték a lányok átaludni az egész éjszakát (előtte is csak hajnalban keltek), de a kiskutya mióta itt van, minden éjjel felébreszt minket. Nem sír, nincs semmi baja, egyszerűen csak játszani szeretne. Kialvatlanok vagyunk miatta, folyton takarítunk utána, mindent próbál megszerezni, szétrágni.

Elajándékozni nem szeretném, mert a fiam odavan érte. Arra gondoltam, hogy esetleg elvihetnénk anyukámékhoz, ő is hatalmas állatbolond, a férjem azt mondta, hogyha meghal, a következő életében kutya, vagy macska szeretne lenni anyukáméknál... De azét már csak hozzánk nőtt valamilyen szinten itt a 3 hét alatt, nem szívesen válnánk meg tőle, ha van már megoldás.

Szerintetek hogy lehetne megoldani, hogy a picik mellett is jusson rá idő és ne szenvedés legyen vele az élet?