Ti is alig várjátok, hogy este végre elaludjon a babátok?

Nem. Őszinte leszek. Ikreim vannak, és alig várom, hogy altatás legyen, igen. De azt nem szoktam érezni, hogy "Jaj, csak ébrednétek már!".

Várom, hogy elaludjanak és végre olyan dolgokhoz kezdhessek, amit velük lehetetlenség lenne megcsinálni. Aztán meg azt várom, hogy én lefeküdhessek.

Persze, imádom őket, de én azt mondom, hogy élvezzük a pihenést is, mert jár nekünk is és nekik is, strapás napjaink vannak, szerintem a gyerekeim is egyetértenének velem ebben :)

Mint az utolsó! Nem minden nap, de vannak napok,hogy tényleg várom,hogy este, alvásidő legyen. Két gyerek van, a kisebb 1 éves és alapból nem egy nyugodt természet, most meg ráadásul 5 napja egyfolytában a fenekemben van. Ami szerintem alapból is fárasztó, pláne, ha az embernek még otthonról dolgoznia is kellene valamennyit, meg háztartás, meg nagy gyerek, meg férj stb.

Én soha nem akartam ilyen téren megjátszani magam. Bizony, ha teleszalad az a bizonyos, akkor a férjemnek is elmondom,hogy bizony fáradt vagyok. Vagy a barátnőmnek is. Emberek vagyunk. Nem kell ezt szégyellni.

Viszont én pont azért ,mert a munkám érdemi részét este tudom végezni, annyira nem várom,hogy reggel legyen! :)