Mivel foglaljátok le egy évnél fiatalabb babátokat?

Először is mennyi idős a kislànyod?

Az én kislànyom 9 hónapos lesz pàr nap múlva. Nàlunk pont most van az az időszak, hogy nem hagyhatom ott, mert most kezdett nem rég felàllni. A legextrémebb helyeken is képes rà, én még közben kétszer szívrohamot kapok. Ő màr màszik és ül is. Ő most a legjobban pakolàszni szeret. Szereztem be neki kisebb vödröket, dobozokat és abba pakol ki-be. A legjobban a kàrtyàkat szereti pakolàszni még bébikajàs kupakokat. Szereti a könyveket is lapozgatni nézegetni (kemény könyvek, rongy könyvek). Szereti a zenélős, villogó játékokat, amit ő is tud nyomtatni. Szoktam neki énekelni és néha zenét hallgatunk. Szeret a szekrényében, fiókokban is pakolàszni. Az újságokat is nézegeti, tépdesi. Most nagy hirtelen ennyi jutott eszembe.

Na most le leszek pontozva. :( Pont ezért nem szoktattam hozzá a fiam, a mindennapi csavargàshoz, pláne nem ugyabban az idõpontban. Ez nem azt jelenti, hogy nem viszem ki, de " meg kell majd értenie", ha anya beteg, fàradt, dolgunk van.... Na meg nem szórakoztatom non-stop. Hagyok idõt neki, hogy egyedül jàtszon, felfedezzen. Nekem is 9 hónapos, de annyival könnyebb, mint az egyik válaszolónak, hogy õ már biztonsàggal fel tud állni akárhol és le is tud ülni, halad a bútorok mellett. Ezzel jól lefoglalja magát. Majd lesz rosszabb is, ha önállóan elindul. Bár felōlem bõven ráér. :D

Szereti a hūtõmágnest pakolászni, mūanyag edényekkel játszani, a seprūvel és porszívóval is leköti magàt. Benti hinta, lufi, mondókàzok, éneklek neki, vagy csak leülök mellé, szereti a kis könyvecskéjét is nézegetni, ràgcsálni.

2. gyerekesként nem egészen értem az első válaszoló kérdését? Nem szeretem az ilyen "nem bírsz vele" kérdéseket, amikor fingunk sincs,hogy kinek milyen gyereke van. Nekem is könnyen dumál az a barátnőm, akinek van egy "lerakom a sarokba és el van egy órát" gyereke, szemben az én egy évesemmel, aki olyan, mint egy mérgezett egér. Még nem megy, de kapaszkodva lépeget. Mindenben megkapaszkodva próbál felállni, meg most már azt hiszi állni is tud, és sokszor elengedi az adott bútort, és már dől is. Elég nagyokat. Vagy pl. megeszik mindent, amit a földön talál. A Nagy anno nem volt ilyen. Most meg figyelni kell egy 130 nm-es házban minden morzsára, a Nagy játékáról leeső darabokra stb. Szóval gyereke válogatja a nehézséget szerintem. Én az első után nem mentem annyit, mint most a Kicsi után. Mert hiába próbáljuk biztossá tenni a házat, meg hagyni,hogy had menjen felfedezni a házat, pont a Nagy miatt nem tudjuk megtenni. Mert pl. az ő játékait azért még nem dobozhatjuk be teljesen. És hopp, elég egy pici figyelmetlenség, mondjuk egy távirányítós autóról lepottyant gumi, amit a Kicsi bevesz a szájába és már ott a baj. Mindemellett még itthonról kell mondjuk dolgozni, háztartást vezetni. Szóval van olyan helyzet, és gyerek, akit szakadó esőben tényleg nehéz lefoglalni!

Kérdező! Én most azt csinálom,hogy amit meg tudok, azt megcsinálom (főzéskor pl. etetőszékben behozom a konyhapulthoz), kirakom a létező összes zenélő, beszélő játékot egyszerre a szőnyegre stb. Amit meg végképp nem bírok, azt nem is csinálom. Szerencsére a Férjem megértő volt mindig is, sosem verte az asztalt,ha netán nem volt meleg, csak hideg vacsora az asztalon.