Otthon levo kisgyerekes anyukak, nem erzitek ugy nappal, hogy barcsak mar este 9 ora lenne? En lassan ugy kelek minden reggel, hogy szamolom vissza, hany ora van meg estig.

Két gyerkőcöm van 21 hónap különbséggel. 1 hónapja mentem vissza dolgozni, a fiam most kezdte az ovit, a kislányomat épp szoktatom bölcsibe.

Amíg otthon voltam Velük, voltak nehéz időszakok /nem panaszkodtam, mert legalább egyszerre aludtak ebéd után jó két óra hosszát/. Én tudatosítottam magamban, hogy ha visszamegyek dolgozni, egy olyan időszaka fog lezárulni az életemnek, amelyet már nem hozhatok vissza. A gyerekeim nőnek, mint a gomba, ügyesednek, önállósodnak, az ovi/bölcsi kezdetével egyre jobban leszakadnak rólam, egyre kevesebbet fognak igényelni engem. Ha erre gondoltam, úgy éreztem, mintha valami vasmarok szorítaná a szívem. Így elég korán /nem sokkal a kislányom születése után/ átállítottam valamit a fejemben, és megpróbáltam egészen máshogy hozzáállni a közösen eltöltött időhöz.

Tudatosan ajándéknak éltem meg a hónapokat, amiket otthon tölthettem kettejükkel. Magasról tettem a házimunkára, egyszerűeket főztem, gyakran rendeltem, a nagytakarításokat hétvégente a férjemmel csináltuk közösen. Rájöttem, hogy ha ezek a terhek nem nyomják a vállam, hanem úgy tekintek a gyed-időszakra, mintha szabin lennék és nyaralnék, akkor sokkal könnyebb. Reggelente alig vártam, hogy összekapjuk magunkat és menjünk közös élményeket gyűjteni. Rengeteget mentünk hármasban játszóterezni, játszóházba vagy csak a nyakunkba vettük a várost, és időt engedtünk magunknak leguggolni, megnézni minden csigát, katicabogarat.

Na, én akkor abszolút átlendültem, és tenyleg elkezdtem élvezni a jövős-menős, lazsálós, játékos gyedet. Abszolút egymásra hangolódtunk a gyermekeimmel.

És milyen jól tettem, hogy elengedtem a lényegtelen dolgokat ès az igazán lényegesekre koncentráltam!? Most, hogy visszatértem dolgozni, nem érzem azt, hogy elvesztegettem az elmúlt 3,5 évet, rengeteg élmennyel lettem gazdagabb. És egy életfelfogással: én vállaltam a gyermekeimet, vártam Őket, Ők pedig azért érkeztek hozzám, hogy boldogok lehessenek. Nekem kell megadnom Nekik ezt az érzést! Túl értékes és rövid e az idő /életük első pár éve/, hogy azt vàrjam, mikor telik el. Könnyíts a terheiden, hogy csak Rájuk koncentrálhass! Meglátod, élvezni fogod!

4-es vagyok. Nerkem még van rajta kívül több is itthon plusz apa nincs. Nagyszülő nincs. Akarat kérdése az egész. Van aki keményebb az könybeben átvészeli, van aki gyengébb az elesik. Én úgy döntöttem nem tartozok az utóbbiak táborába. Kva nehéz, mert a nagyokat sokfele kell vinni, a picit is állandóan hurcolnom kell. Nincs 3 perc szabadidőm, nincs este, hogy de jó megjön apa. Semmi könnyítés.

Na, de hogy visszatérjek, babás klubbok. No, ezzel lehet engem kikergetni a világból. Én is bepróbáltam egyet, mert azért nekem sem ártott volna némi kikapcs. Na inkább nem. Mindenki szétfolyt körülöttem, ez nekem sok volt. Imádom a gyerekeim, de nem vagyok az a mézes mázas anyuka. Nekem a lelkivilágomnbak az rösszabbatt tett. Főleg, mikor láttam, hogy van akivel apuka is. Bakker, senki se dolgozik??Á, ez nem nekem való :)

Azt mondom dönbtsd el, hogy mit akarsz. Az önsajnálatból előbbre nem kerülsz, azzal se ha itt sajnálnak. Sokkal többre mész, ha felveszitek az esőcuccot és irány a város vagy park. Ja és megjegyzem menet közben is meglehet azt a kávét inni!! Kb mostnaában nem csak azt csinélom úgy, hogy a kezemben a kicsi, hanem a nagyokat is úgy készítem. Felemelő érzés. No de nem hízok el :) Én pedig úgy készülök, hogy kirakom őket a kocsiba, beindítom, nekem meg marad 5 percem magamra aggatni a gönceim :)

Szerintem itt nincs gyenge vagy nem gyenge!

Mindenkinek más az élethelyzete, nem látunk bele egymás életébe. Sokan mondják,hogy jó,hogy nem dolgoznak. Igen, de van, aki mondjuk saját céget visz, vagy családi vállalkozásban dolgozik, tehát nem "csak" egy multinál dolgozik és pont letojhatja,hogy hogy megy a cég nélküle. Van, akinek esetleg hivatása munkája.

És tényleg gyerektermészet függő is. Van 3 gyerekes ismerősöm, akinek olyan gyerekei vannak,hogy egy játékkal eljátszanak két órát. Nem minden gyerek ilyen. Vannak elevenebb, nagyobb mozgásigényű gyerekek. Ki milyet "fog" ki.

Én speciel sokszor este 9 után kell,hogy el kezdjek dolgozni, mert akkor már alszanak. Napközben, mivel számokkal is dolgozom sokat, ha kicsit figyelmetlenebb vagyok és elszámolok valamit, elég nagy baj lehet belőle. A férjem is sokszor éjjel olvasgatja az aktáit. Nem így terveztük, így alakult. A Kicsihez ébredünk minden éjjel 3-4x, nappal ugye a gyerekek mellett háztartás, főzés (ha van energiám), intézni valók (posta, bank, vásárlás stb.) és bizony, én ki merem mondani, hogy elfáradok. És bizony, nem minden nap, de van,hogy várom a nap végét. Ettől még nem érzem magam gyengének, csak embernek.

Hát Kérdező! Miért nem ezzel kezdted? Lelépett az apuka??? Hát, az brutàl nehéz lehet! Én a 13-as kommentelő vagyok, aki szemléletet váltott. De én könnyen beszélek, az én férjem végig mellettem volt/van, abszolút támogat, ahogyan csak tud.

Neked nagyon nehéz lehet! És valóban jól bírod a körülményeid ellenére! Kitartást kívánok a továbbiakban! És próbáld valahogyan megtalálni a módját annak, hogy a gyermekedet másra is bízhasd kicsit! Ha más nem, a közeli városban biztosan van bébiszitter vagy a faludban egyedülálló nénike, aki szívesen vigyázna a picidre. Te pedig addig ki tudnál kapcsolni.

nah nekem meg ikerfiaim vannak akik 3 hósak... elhiheted hogy könnyű EGY gyerekkel.

Képzeld el itt egyszerre sírnak/üvöltenek, vagy épp fáj valamelyiküknek valami. Ha nem is egyszerre, de mire megnyugszik egyik kezdi a másik