Jön a baba, de van benti kutyusunk?

Nyugi, nem fogja bántani :)

Nekünk kistestű kutyank van, egyelőre nem igazán foglalkoznak egymással (4 hónapos a baba). Később biztos jó kis játszópajtásak lesznek. A kutyinak be kell tartania néhány szabályt, de ügyesen megy neki (babaszobába nem mehet, játszószőnyegre nem mehet, játékot nem vehet el)

Amikor a nagyobbik fiam megszületett, nekünk is volt kutyánk (megvan most is a kutyus, csak mi nem lakunk már ott, anyukámé a kutya, akkor még mi is ott éltünk). Szerintem már akkor érzett valamit, amikor terhes voltam, mert sokszor tette a fejét a hasamra, amikor már mozgott. Meg nagyon vigyázott is rá, pedig korábban, ha feküdtem, simán rálépett, de amikor terhes voltam, a hasam mindig kikerülte (a fejemre ugyanúgy rátehénkedett :D ), szóval szerintem érezhetett valamit.

Amikor megszületett, küldtem haza egy textilpelust, azt megszaglászta, aztán amikor hazamentünk, hagytam, hogy a babát is megszimatolja. Onnantól kezdve imádják egymást, majdnem 9 éve már, hogy megismerkedtek :) Volt, hogy toltam babakocsiban, a kutya meg jött velünk, és ha valaki túl közel jött, arra rámorgott. Egyébként soha az életben nem harapott meg senkit, de szerintem ha valaki a fiamat bántaná, azt kettészedné (ja, amúgy egy viszonylag kicsi, tacskó-foxi keverékről beszélünk).

Pont tegnap olvsastam erről egy cikket egy újságban :)

Nyilván az ebet tisztán kell tartani, figyelni kell az ilyen dolgokra, kettesben semmiképp nem lehet őket hagyni mivel a baba bármilyen reakciót adhat a kutyára és ebből következtetve ez forditva is igaz.

Azt mondták, hogy amikor megszületett a baba valami ruhadarabot haza kell vinni mindennap amig haza nem jön a baba és a mama amit a kutya megszagolhat (persze ennek köze kell lennie a babához) és akkor már másképpen fogja fogadni :)

Nekünk két kutyánk van, kertben és bent is vannak. Egy amazon természetű kis keverék és egy óriási német dog :)

Én is úgy láttam, hogy már a terhesség alatt éreztek valamit, mert jobban vigyáztak rám játék közben, sétánál. Mi is küldtünk nekik haza szagmintát, amikor megszületett a babánk. Utána nagyon figyeltünk az első találkozásra - házon kívül, egy közeli parkban találkoztak először, és együtt jöttünk haza - így nem a pici érkezett meg egyszer csak az ő területükre.

Úgy érzem, inkább arra vagy kíváncsi, hogyan alakult a kapcsolatunk a kutyusokkal a baba után. Nálunk is ők voltak a világ közepe előtte :) Most is imádjuk őket, de akárhogy is igyekszem, azért néha lelkifurdalásom van amiatt, hogy nem tudok velük annyit foglalkozni, mint előtte. Így is próbálok külön időt tölteni velük, amikor a pici alszik, és szépen kialakult az új napirendünk. Most, hogy lassan másfél éves a kisfiam, egyre inkább játszik a közös kirándulás, nagy séták stb. De szerintem azért arra készülj fel, hogy a baba kompromisszumokat kíván majd a szőrös gyerek részéről is :) De hát ez már csak így van egy kistesóval :D

Van egy 3 éves fiunk és egy 3 hónapos lányunk, valamint egy 3 és fél éves golden retriverünk és egy 2 éves pomerániai törpespiccünk. Négygyerekes családnak valljuk magunkat, mert tényleg családtagok. Bent vannak, bár van kertünk is, de oda csak akkor hajlandóak kimenni, ha mi is ott vagyunk.

Mielőtt megszületett a fiunk, én egy játékbabával "babáztam", mert féltem, hogy a spiccünk féltékeny lesz, mert néha kis méregzsák tud lenni. De szerencsére semmi gond nem volt, mi már az első itthon töltött napon megmutattuk nekik a babákat.