Tényleg baj, ha nem altatom a babát, hanem magától alszik el?

Kisebbik fiam 7,5 hónapos. Úgy szokott elaludni,hogy amikor látom,hogy álmos beviszem a szobájába, félig lehúzom a redőnyt, odaadom a cumiját, kicsit simogatom és kijövök. Persze,ha "szól", akkor bemegyek, esetleg adok neki inni. Semmi gond nem is volt ezzel, gügyög egy darabig, vagy "énekel" egy kicsit, aztán hallom,hogy csend van.

Baráti körben egy beszélgetés alkalmával felmerült ez a téma, és az egyik anyuka megjegyezte,hogy milyen dolog az már,hogy nem várom meg,hogy elaludjon a gyerek.

Megmondom őszintén a Nagyfiamnál anno ezt csináltam. Mármint hagytam,hogy bárhol elaludjon, sokszor a nappaliban, így olyankor két órán át értelmeset nem tudtam csinálni, mert egyben van a konyhával, ill. ha a szobájában altattam, akkor mindig végig ott voltam vele, sokszor kézben ringattam stb. Ennek az lett a vége, hogy két éves koráig nem akart egyedül elaludni, a szobájába is alig tudtuk beszoktatni.

Tényleg ekkora bűn,hogy hagyom,hogy magát altassa el?