A kisfiam nagyobb korában is ilyen marad? (részletek kifejtve)

Sokszor az alapkarakter megmarad, de a 2-3 éves kor azért még nagy vízválasztó, olyankor sokat változnak.

Aztán az iskolás kor is egy ugrás, vannak ilyen "fokozatok".

Szerintem egyszerűen élvezd őt olyannak amilyen, és örülj annak ahogyan kibontakozik a személyisége, ne akard, hogy "valamilyen legyen", hanem mindig örülj annak, amilyen. :)

És akkor nem ér csalódás.

Az én kisfiam kivételesen nyitott, barátkozó személyiség a kezdetektől fogva. Pici korában hordtam babás foglalkozásokra, Ringatóra, egy pillanatig nem ült az ölemben, a terem kellős közepén produkálta magát, táncolt, imádnivaló volt. Egy igazi energiabomba volt 1 évesen, aki a villanyoszloppal is összebarátkozott volna.

Most 3 éves. Megmaradt ennek a hihetetlen pozitív, barátkozó, nyitott kisfiúnak, csak mindezek mellé most már egy igazi szövegláda, aki a villanyoszloppal is szóba elegyedik. Szval Ő megmaradt ugyanannak a rendkívül nyitott kis emberkének. Persze, tombol a dackorszak, sokszor vannak egetrengető nagy hisztik, de azok egy pillanat alatt elszállnak, egy meleg ölelés a legnagyobb hisztit is megszünteti. Aztán újra ragyog a kis személyisége. Én is nagyon arra törekszem a legelejétőp fogva, hogy pozitív emberkét neveljek belőle, én magam is nagyon pozitív vagyok /peldául a nem szót probáltam száműzni a szókincsemből, ehelyett máshogyan próbálom megfogalmazni a tiltást is/.