Ugy érzem jogosan irigyel?

Senki nem "tehet" arról, hogy ikreket szül-e vagy sem, nem?

Akkor mért kéne azon agyalnom hogy ki járt jobban? Már az egész elgondolás is fura.

Én nem vágynék ikrekre, mert dupla gyerek dupla munka/gond, már a terhesség, szülés is problémásabb, de hát ezt tényleg nem választja az ember, hanem csak a sors dönti el.

2-3-4 év korkülönbséggel a nagyobb gyerek már valamennyire önálló mire megszületik a kicsi, ráadásul az anyukának már van tapasztalata, de két újszülöttel friss anyukaként úgy érzem megőrülnék.

AZ meg nekem nem jelent semmit hogy dupla gyes jár utánuk ha ikrek - az olyan kevés pénz így is úgy is, és két gyerek dupla kiadás (dupla annyi pelenka, ruha, tápszer stb), szóval nem lennék kisegítve a pár tízezerrel több pénzzel.

:). a kislanyommal 140 ezres tappenzt majd maximum gyedet kaptam. Most a kistesoval ugyanez. Lehet dolgozni kellett volna elotte? Mindkettotoknek....

Amugy nalunk mind ket reszrol van iker. rohadtul feltem hogy ikrek lesznek....

egy babaval is nehez volt kezdo anyukakent kettovel nem tudom mit csinaltam volna.

A lanyom majdnem harom eves lesz amikor megszuletik a testvere. Vannak dolgok amikre mar fel vagyok keszulve.

Az hogy hasfajos lesz e nem tudhatod elore. Es ha az ikrek hasfajosak? Bele sem akarok gondolni.

Az egy gyerek sem unatkozik,csak vinni kell programokra,meg gyerektarsasagba.

El kell hogy keseritselek senki sem irigy rád:)

szerintem nem jobb az ikreseknek.

én dupla annyit kapok 4 év mint te. plusz 1 évig azt amit írtál és még egy évig ugye még egy csp-vel emelt összeget.

én ki tudom használni, élvezni, míg a nagy suliban, addig egy babával gügyögök és közben jönnek a rokonok segíteni, még évekkel később is, hiszen kisbaba van a háznál :)

na de tudod mi lesz az a pillanat amiről évek óta álmodozom és lassan megkapom?

mikor a nagy meglátja a kicsit! uramisten, más könnyes a szemem! :)

Én féltem, hogy valahogy ikreim lesznek, bár az esélyem kevés volt rá. Egyrészt már a terhesség is sokkal rizikósabb, több baj jöhet közbe. Egyik ismerősömnek is összejött minden az ikerterhessége alatt, 20 hetesen be is fektették, ott kellett volna a kórházban lennie a kórházban 3 hónapon keresztül, de sajnos további bajok lettek, a babák koraszülöttek lettek és meghaltak agyvérzésben egymás után. Nyilván sok iker születik végül egészségesen, de azért a kockázat sokkal nagyobb, a legtöbb korábban érkezik a vártnál.

A szülés is sokkal nehezebb. Azt nem tudom, hogy egyáltalán meg lehet-e próbálni a természetes szülést, de akkor is nagy a sérülés veszélye, pl. a második baba nem fordul be... stb. Szóval marad a császár, amitől én szintén nagyon félek. Ha nincs egészség ügyi okom rá, akkor semmiképp sem szeretnék császárt. Itt viszont az lenne.

Bár csak egy lányom van és nagyon minta baba volt mindig, eszik-alszik. De azért így is megterhelő volt számomra az éjszakázás 2 hónapig, az etetések, ha épp nyűgösebb, sírósabb napja volt, eléggé ki tudtam készülni. Ilyenkor gyakran eszembe jutott, hogy az ikresek ezt mégis hogy bírják kettővel. Én nagyon ki lettem volna, ha 2 gyereket kellett volna egyszerre etetnem, büfiztetnem, dajkálnom, pelenkáznom... kész roncs lettem volna.

Amikor már mennek, szintén nagyon nehéz lehet. Azért mégis érdeklődőek, mindent meg akarnak nézni és két gyerek után nem lehet szaladni. Mire indulásnál mindegyiket elkészíteném, már az se lenne egyszerű. Vagy otthon mindkettő pakolja szét a házat, azt se tudom melyikre figyeljek. Vagy ha egyszerre betegek, két náthás kisbaba is sok energiát vehet igénybe.

Továbbá azért is szeretnék legalább 3 évet a gyerekek között, hogy ki tudjam élvezni az időt a babámmal. Ne olyan legyen minden estém, hogy ezt a napot is túléltük és beesek az ágyba. Szeretném az időt kihasználni, minél több mindent tanítani, együtt játszani, az ikrek esetén sokkal több energiát igényel. Lehet csak fezsült és ideges lennék folyton, ahelyett, hogy minőségi időt töltenék a gyerekeimmel. Majd ha a nagyobb tényleg nagyobb lesz, akkor jöhet a kistesó. A kicsivel is végig fogok csinálni mindent ugyanúgy és nem fogom bánni, hogy kezdhetem elölről.

Szóval egyáltalán nem irigyellek. Nyilván ha úgy adódott volna, valahogy megbirkóztam volna vele, de önként nem választottam volna magamnak. És az anyagiakról nem beszéltem, pedig az anyagi helyzeteden sincs semmi irigyelni való.

13 as vagyok.

Mondjuk a legtobb dologbol ketto kell. Mig nalunk rengeteg mindent orokol majd a masodik baba.

En nem altatnek ikreket egy agyban. A legzesfigyelo miatt sem. Tehat abbol is ketto kell. Ketszet annyi ruha,cumisuveg,kismotor,bicikli,agynemu,kesobb nagyagy,autoshordozo,autosules.... es mindez egyszerre. mig nalunk orokolnek.... es ha kell is valamibol majd olyan amit nem ororkol akkor is egyszerre csak egyett kell most meg venni.

Ez csak az anyagi resze.

Ket gyerek egyszerre ehes,egyszerre beteg,egyszerre kell kakilnia.

Rohadt faraszto lehet. Foleg mire belerazodik az ember.

Ha ikreim lettek volna nyilvan ugyanugy imadnam oket,belerazodnek a nehezsegekbe.

De oszinten orulok neki hogy csak eggyel kelett megbirkozni. Ja es most meg benne vagyunk a dackorszakban. Egyedul is kitesz 10 fiut mi lenne ha ketto egyszerre vagna magat foldhoz...

A terhesseg is rizikosabb.

Es egyebkent meg feleslehes barmit is irni. Nem valaszthatsz. Ez ugyanolyan buta kerdes mintha arrol akarna engem valaki meggyozni hogy irigy vagyok ra mert neki fia szulett nekem meg lanyom.

Te miert akarsz meggyozni valakit hogy irigy rad? Miert akarod bizonygatni hogy ikrekkel jobb?

Az a baj, hogy hiába írunk bármit, de eldöntöttél valamit a fejedben és ahhoz ragaszkodsz. De pl mit tettél volna, ha két hasfájós gyereked van, akiket órákig kell ringatni? Mi van, ha egyszerre éhesek? Nem lenne könnyebb, ha csak egyet kellene etetni? Az utcán egyre kellene figyelni, fele annyi anyatejet kellene termelnie a szervezetednek? Nem féltél terhesen, hogy baj lesz, hiszen sokkal gyakoribb a komplikáció, koraszülés ikrek esetén?

Az a baj, hogy úgy érzem az írásodból, hogy te át akarsz csak esni ezen az egész gyerekneveles dolgon. Mintha egy feladat lenne, amit letudsz. Én meg akarom élni, és újra és újra át akarom élni minden nehézségével együtt (mondom ezt úgy, hogy előbb visszajöttem dolgozni és férjem van gyeden egy ideje). Egyszerűen szerettem a terhességet, jó volt a szülés, a gyermekágy életem egyik meghatározó időszaka, imádtam amikor először ránk mosolygott a fiunk, amikor átfordult. Öröm látni, ahogy fejlődik a mozgása, figyelni, ahogy fejlődik az értelme, beszéde. És én ezt még szeretném többször átélni. Talán érted a különbséget aközött, hogy nah te már végeztél a babakorral, pipa, letudva, túlélve és az én hozzáállásom között, hogy én szerettem ezt és nem feladat lesz, nem nyűg, ha újra kell kezdenem.