Rögtön a mélyvíz. Volt aki igy járt?

Nincs rá garancia, hogy akinek az elsővel nehéz volt, akkor utána a következő ne lehetne nehéz.

Még nem volt gyerekünk, mi is egyet terveztünk, aztán megszületett a kisfiunk, akivel minden rosszat az első hónapokban átéltünk és most sem könnyű vele, pedig már elmúlt 5 éves. Mi közös döntés alapján nem akarunk többet. Tény, hogy az én részemről vannak egészségügyi okai is (2,5 hónapos volt a kisfiam, amikor műtöttek is engem, úgy meg még inkább nem volt könnyű egy pici babával, több eü-i problémám is lett, rendszeresen gyógyszereket szedek), inkább azok nyomnak sokat a latban, illetve munkahely miatt sem szeretnénk többet vállalni, de hogy őszinte legyek, mindketten azon a véleményen vagyunk, hogy nekünk ennyi türelmünk van, ez erre az egy gyerekre elég, nem tudnánk újra az egészet elölről kezdeni. Én megértem a férjedet, de akár ez még változhat is, meg is gondolhatja magát. De ha nem, akkor se haragudj rá, hanem fogadd el a döntését, mert ez két ember döntése, nem egyé. És bizony mondom, nincs rá garancia, hogy a másodikkal könnyű dolgotok lesz.

Egy babám van aki most 7 hónapos. Az első 2 hétben evett és aludt aztán jött a kólika, betegség, kórház, nappal csak kézben aludt, éjjel milliószor felkelt. 3 hónapos kora után sokat javult a helyzet, de nagyon változó. Van mikor jönnek az átaludt éjszakák sorban máskor meg 10x is felkel napokig. A hasfájása enyhült 3 hónaposan de csak 4 hónapos korára "múlt el" most meg a hozzátáplálás is egy agyrém, meg húgyúti fertőzés miatt is puffad ha van neki, gasztroenterológushoz is járunk, hogy ne csak 1 szakrendelés legyen nephrológiára is kell járnunk. Valami baja mindig van. Most pl 2 hónapja nem volt 1 nyugodt hetünk. Húgyúti fertőzés, első fog, hörghurut, második fog, antibiotikum mellékhatásként hasmenés és puffadás, szóval nem egyszerű. Ma második napja, hogy nyugalom van, ezt nagyon értékelni tudom már.

Őszintén? Kis korkülönbséget akartunk. Továbbra is szeretnék második babát de nem most, inkább várunk még pár évet...

Igen, ezért se lesz valószínűleg második.

Nehéz terhesség, horror szülés harmadfokú sérülésekkel, a baba pedig hasfájós, refluxos. Kínlódtunk a szoptatással, nem gyarapodott (reflux erősen közrejátszott).

Megkésett mozgásfejlődés, gyógytorna.

Húgyúti fertőzés, vesemedencegyulladás, komplikált lázgörcs, 1 hét intenzív + 1 hét osztályon...

És még csak 8 hónapos.

Egyébként imádnivaló gyönyörűség, de elég lesz Ő, pedig eredetileg nálunk is 2 volt a terv.

Nekem a terhességgel volt ilyen. Az egészre visszagondolni is rossz(mind a lelki terhek, mind az anyagi, mind a testi terhek tekintetében).

Mi kaptunk egy álombabát, 2 napos kora óta átalussza az éjszakákat, sosem beteg, sosem nyűgös, érdeklődő, jól fejlődik.

De a terhességem miatt én is és a férjem is kiábrándultunk ebből az egészből. Mindig azt kérdeztük, miért akarná ezt bárki?! Aztán rájöttem, hogy nem mindenkit rúgnak ki, nem mindenkinek van amniocentézise, nem mindenkinek rúgja szét az egyik idegét a magzat folyton.

Mi örülünk a gyereknek, nagyon szeretjük is, gondozzuk, de hogy még egy terhességet nem csinálunk végig, az tuti!

Utolsó kettő (6. és 7. válasz) nekem tipikus GAPS gyereknek tűnik. Hasfájás, reflux, rossz alvás, gyakori fertőzések, antibiotikum, később fejlődési zavarok (mozgás, majd később sanszos az idegrendszeri éretlenség, rosszabb esetben ADHD vagy akár autizmus).

Ha az anya egészségi állapota, emésztése, immunrendszere a következő terhességig nem javul, valószínű, hogy a következő baba is "problémás" lesz.

Az első gyerekem figyelemzavaros (ADHD), a második refluxos, ekcémás baba volt, majd megkésett beszédfejlődés következett. És még nála is kiderülhet később ADHD, nincs kizárva. Sajnos már nem lesz harmadik, pedig most, hogy "rendberaktam" magam, és már ovis a két kisfiam, szívesen vállalnék újra...

Nektek azt javaslom, próbáljatok meg valamilyen egészségesebb, minden fontos tápanyagot tartalmazó étrendet kialakítani, ételallergiákat, egyéb betegségeket felderíteni, testsúlyotokat rendezni, ha kell, és lehetőség szerint gyógyszerek és antibiotikum nélkül élni.

Sajnos ez mind igaz (mondjuk mozgásfejlődés nem) az én babámra is és én ADHD-s vagyok.

4-es