Aki együtt alszik a kisbabájával vagy gyerekével, az hogy oldja meg a mindennapokban?

Nyilván azok nyomkodták a piros kezet, akik alapból ellenzik az együttalvást, és azok, akik nehezen viselik, ha valakinek nincs légzésfigyelője.

Oldalkiságy a legjobb megoldás. A szülők ágya mellett közvetlenül a kiságy, aminek egy oldala hiányzik. Még így is volt időszak, hogy csak a karomban bírt elaludni, ahogy áttoltam az oldalkiságyba, kinyílt a csipája. A légzésfigyelő miatt szoktattam át az oldalkiságyba, plusz én is nyugodtabb voltam, hogy akkor biztos nem fekszünk rá. Azt mondják, egy anya úgyse fekszik rá a gyerekére. Én ezzel nem értek egyet. A munkámból kifolyólag kutattam levéltárban, volt olyan egyházi anyakönyv, amely jegyezte ki mikor született, mikor és miben halt meg. Külön halálnem volt az, hogy "ráfeküdt". Másrészt kb. 2-szer történt meg velünk, hogy arra ébredtem, hogy a férjem akadályozza meg, hogy lendületből ráforduljak a néhány hetes kisbabánkra, aki köztünk aludt. Iszonyatosan fáradt voltam, előfordult, hogy a WC-n arra ébredtem, hogy fejjel előrefelé zuhanok. Szóval miután rájöttem, hogy igenis rá tudnék fordulni arra a pici babára úgy, hogy ne kapjon levegőt, soha többé nem vettük magunk közé. Csakis az én oldalamon feküdt, az oldalkiságyban vagy mellette a karomban és soha többé nem fordultam neki háttal. Ugyanis hasra sose fordulok, csakis a hátamra. Amikor már nagyobb volt és kevésbé kellett attól tartani, hogy agyonnyomom, előfordult később is, hogy bár már megszokta az oldalkiságyat, közvetlen mellettem aludt el. Mi erre a célra vettünk egy pelenkalégzésfigyelőt. Nagy beruházás volt, de sose bántuk meg. Onnan kezdve 6 hónapos koráig 2 légzésfigyelő óvta őt és azért is volt jó, mert néha ha fals riasztás volt, nem kaptam azonnal infarktust, ha a másik nem jelzett, csak tudtam, hogy az egyik nem érintkezett rendesen a babával. Pl. ha elállt a pelustól, akkor bejelzett a pelenkás figyelő, de a másik nem jelzett. Már 2 éves. Ha rosszul alszik, már bátrabban magam mellé veszem. Szeretek vele aludni, de sajnos nagyon rossz alvó már fél éve és sokszor fekszem vigyázzban, nehogy felébresszem, néha még betakarózni is alig merek. Férjemmel már rég nem bújunk össze. Én emiatt nem a babát okolnám. Lenne azért lehetőség átkarolva, összebújva aludni, még így is, hogy a gyerek sokszor köt ki mellettem. (A rácsos ágyát is az ágyunk mellé tettük, imádjuk hogy ott van mellettünk. El nem tudnám képzelni, hogy másik szobában legyen, hogy ne tudjam azonnal megnyugtatni, ha felriad, vagy ne tudjam betakargatni, ha kitakarózna álmában.) Az igazság az, hogy nem a gyerek miatt hidegülnek el szerintem sokszor a párok, hanem az anyós jön túlságosan be a képbe, ha baba születik. És még az anyós is kevés lenne önmagában, ha hősies férjünk mellénk állna anyucival szemben, amikor arra szükségünk van. De a nagy Ő csak lapít, mint sz... a fűben és már nem is olyan nagy ő. Ennek meg semmi köze a gyerekhez és ahhoz, hogy hol alszik.