Miért 'kevesebb' az az anyuka néhány ember szemében, akinek van segítsége (nagyszülők, bébiszitter, stb)?
Ezt sosem értettem... Beszólnak, megjegyzéseket tesznek úgy, hogy nem is ismerik a szituációt.
25 éves vagyok, van két picim (a fiunk 2 éves, a kislányunk 3 hónapos). Többen megjegyzik, hogy nem is látszik rajtam, hogy anyuka vagyok, sok helyen a személyimet is elkérik, mert 18-nak sem néznek.
Tegnap voltunk a mamám születésnapján és ott egy távoli rokon kérdezte, hogy milyen varázslatot használok, amitől mindenre van időm. Mondtam, hogy azért nem egyedül csinálok mindent, van segítségem is, ami nagyon jól jön, főleg két kicsi mellett. A válasz az volt, hogy így már könnyű, de azért megnézné, hogy boldogulok reggeltől estig a gyerekekkel, plusz a háztartással, személyzet nélkül... Meg hogy ő biztos nem bízná bébiszitterre a gyerekeket, hiszen olyanokat hallott már, hogy elrabolták a picit, vagy a baba a bébiszitternek mondta azt, hogy "anya" és hasonló kedves dolgokat mondott.
Nem azt mondom, hogy álmatlan éjszakáim lesznek miatta, de nem értem, hogy miért kevesebb egy nő, anyuka azért, mert segítik és nem egyedül küszködik mindennel?!
Tényleg annyira ritka és elfogadhatatlan ez?
Ez egyáltalán nem dicsekvés, semmi konkrét dolgot nem írtam, ráadásul ma reggel regisztráltam ide.
A válaszokat is csak akkor értékelem, ha számomra hasznos, pirosat nem szoktam sehová tenni.
Én is elvégezném a takarítást, főzést, ha kellene. Szóval nem halnánk éhen, a koszba sem fulladnánk bele. De egyszerűbb így és könnyebb is, hogy szabadok a délelőttök és délutánok is, nem kell kapkodjak az ebéddel, idegbeteg sem vagyok, hogy a szennyes tartóból folyik ki a ruha, vagy hogy nem tudtam felporszívózni a házat.
Igen, Utolsó, biztosan jóindulatból kezdte el mondani, hogy egy bébiszitter miket tehet egy babával... Azért hülye nem vagyok én sem.
Nézd, mindenkinek más a fontos.
Ez nem irigység.
Nekem az volt, hogy a gyerekemmel legyek, akkor is ha közben szalad a ház vagy leharcolt vagyok,
neked az, hogy minden másra is legyen időd.
Én arra lettem volna "irigy", aki az én elveim mellett (miszerint mindent magunk szeretnénk megoldani a férjemmel, nem vonunk be harmadikat, negyediket, csak ha muszáj), teljesíti azt, amit te "tudsz" (=tiszta lakás...).
Már megint csúsztatsz!
Tehát, akinek még elméletben sem opció az (akkor se, ha anyagilag bőven megtehetné), hogy a 3 hónapos mellé bébiszittert hívjon (vagy lepasszolja a nagyinak), ha egyébként nincs vészhelyzet,
az már csak rögtön irigy lehet rád?
# 14: A második fele valóban nem az irigységről szól, hanem arról, hogy a kedves rokon a saját félelmeit vetíti másra!
Eszembe jutott erről egy eset... mikor sétáltam a kisbabámmal, egy környékbeli (kicsit bolond) nő jött és nézegette a babát. És elkezdte mondogatni, hogy jaj, nagyon kell rá vigyázni ilyenkor, mert mennyi baleset érheti, bele is halhat. Ijesztő volt. Aztán megtudtam, hogy ő annak idején fejre ejtette a csecsemőjét fürdetés közben és belehalt. És a saját tapasztalatát innentől kezdve mindenkire kivetítette.
Szerintem az, hogy valakin nem látszik meg, hogy gyereket szült, az nem elsősorban segítség kérdése. Persze ahhoz kell segítség, hogy pl fodrászhoz menjen, de hogy szép-e a bőre, ápolt-e, milyen az alakja az nem ettől függ.
Én lennék az, akinek nem azért nincs segítsége, mert nem teheti meg. én egyszerűen nem merem beismerni, ha valami nem megy tökéletesen.sokszor így a saját dolgomat nehezítem, de nekem nehezebb lenne szívességet kérni.
Engem azok az anyukák zavarnak, akik a sok segítség mellett is panaszkodnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!