Miért nem ebédel 1 éves kislányom?
Egyszerűen nem értem, hogy mi történt vele. Körülbelül két hete kezdődött. Először kezdte azzal, hogy semmit nem volt hajlandó enni ebédre, illetve uzsonnára sem. Az addig imádott tejpép már nem kell neki. Ebédre bármit, bárhogyan próbálok az eddigi 200-220 gramm helyett csak kb. 80-100 gramm megy le, az is könyörgésre.
A többi étkezéssel már nincs gond, csak az ebéddel.
Más is járt már így?
Nem lehet, hogy már nagyon álmos/fáradt addigra?
Nem most álltatok át a napi egyszeri alvásra?
Nálunk olyankor nem eszik, ha álmos, nyűgös, én nem erőltetném semmiképpen, az nem vezet jóra. Ha éhes lesz, majd eszik.
Köszönöm a válaszokat!
Nem álltunk még át az egyszeri alvásra, így az ebéd ébredés után van, így nem álmos.
Fogzás az van, most jönnek a szemfogai. De már régen jönnek és akkor miért pont csak és kizárólag az ebéd nem kell neki?
Próbáltam, hogy mikor éhezik meg, de ha nem kínálom semmivel, akkor nem szól, hogy kellene neki. volt olyan nap, hogy kimaradt az ebéd és az uzsonna is, és akkoriban még csak kizárólag szopi volt vacsorára (most már átálltunka főzelék + szopira) Nem egy vasgyúró, ezért is aggódom egy kicsit.
Utolsó válaszoló: jaj, mennyire értem az érzést. Az elején én is sírva hívtam a párom. De rájöttem, hogy nem tudok mit tenni, megtömni nem tudom (és nem is akarom :-) Így eszik amennyit akar és kész.
Csak nem értem ezt a kizárólag ebédre korlátozódó dolgot.
Ráadásul próbálkoztam már úgy, hogy rögtön ébredés után, vagy mindig azonos időben, akármikor ébred, vagy sokkal később. Vagy megkínáltam, majd ha nem kellett vártam egy órát, megint megkínáltam, aztán mivel nem kellett megint vártam egy órát...
Ja! És az elején, ha nagyon erősen próbálkoztam, akkor nagy sírásba ment át a dolog. Ezért sem erőltetem, csak aggódom.
Első vagyok
Két gondolatom van még:
Az egyik, hogy valami rossz tapasztalat érhette esetleg korábban egy ebéd alkalmával, amikor nagyon kiakadt. Vagy éppen Te akadtál ki, és azt "megjegyezte", és emiatt a rossz emlék miatt nem akar ebédelni...
A másik: én már korábban, mint egy évesen, sőt a második gyerkőccel már 7 hós korától együtt ebédelek, hétvégén meg a férjemmel együtt ül asztalhoz a család. (Én vagyok az, aki mindig utalok az asztalra csatolható etetőszék előnyeire). Odaültetem és együtt eszünk. Ha ő nem is kér valami miatt, nem erőltetem, de nem megy el az asztaltól, amíg tart az evés. Legtöbbször ő nyúlkál a mi tányérjainkba, illetve mutogat, hogy ezt meg azt kér...
Szerintem "terápiás jelleggel" megéri kipróbálni, evés közben jön meg az étvágy...
(Rám biztos rossz hatással lennem ha úgy kéne ennem, hogy valaki mellém ül, ő nem eszik, de bámulja, hogy én mennyit eszem...)
Sok türelem és kitartás! :o)
Utolsónak:
Köszönöm, hogy gondolkodsz a problémánkon :-)
Nem hiszem, hogy rossz élmény érte volna, nem szoktam erőltetni ha nem eszik. (Bár lehet, hogy csak belülről forrongok és azt érzi???)
De azért nem gondolom a rossz élmény dolgot, mert ha kézzel ehet, akkor legalább csipeget.
Együtt evés. Már én is elég régen együtt eszem vele, és mostmár ugyebár kaphat is a mi ennivalónkból. Nyugodtan turkálhat a tényárunkban és neki is meg kell várnia az étkezések végét.
Csak ugye van, hogy össz-vissz annyit hajlandó enni, amit kicsipeget a mi tényárunkból. :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!