A férjem minden vágya egy baba, most úgy néz ki, összejött. Ti mit tennétek? Mi van, ha nem leszek jó anya?

"Utolsó, szerinted én C-vitamint szedek fogamzásgátló helyett? :) "

Szerinted gondolatolvasó vagyok, honnan tudnám, mit szedsz és miért? Összevissza csapongsz, valahogy erre mégsem tértél ki, csak a férjed vízivási szokásaira pl.

Aki tervezi a babát, annak is vannak ilyen gondolatai.

Majd hozzánőttök a feladathoz.

Az emberből attól lesz anya, hogy adott a baba, akiről gondoskodni kell.

MÁs gyereke nem mérvadó, mert a tiéd az a tiéd lesz.

Nekem három gyerekem van, de mások gyerekeivel én sem nagyon szeretek foglalkozni. Ehhez plusz adottság kell szerintem. A sajátodra viszont kódolva vagy, szóval ne aggódj!. :)

Ha a férjed apuka lesz, akkor be fog nála kattanni, hogy vigyáznia kell rátok és nem fog gyorshajtási bírságokat szedni indokolatlanul.. Mármint nem a sebességhatár +10-re gondolok, hanem ha 200zal hajt az autópályán.

A víz kérdése pedig egyáltalán nem komoly.. Van egy ilyen rigolyája és kész. Ettől miért lenne gyerek? Én meg azzal a kispárnával alszom, amivel csecsemő korom óta..már inkább egy rongy, mint egy párna. Ettől még hiszem, hogy jó anya leszek.

A párom pedig nem hajlandó vizet inni bögréből, és folyton elhagyja az összes zokniját a lakásban, úgy kell utána szedegetnem. És? Ettől még tudom, hogy nagyon jó apa lesz.

Egyébként ettől még állítom, hogy vannak olyan emberek, akik alkalmatlanok, hogy szülők legyenek. A legtöbb tudja is magáról és nem vállal gyereket.

A férjednek minden vágya egy baba.. Mindent meg is fog tenni érte/értetek (remélhetőleg), lehet jó apa attól függetlenül, hogy egy bizonyos márkájú vizet hajlandó inni.

A te részedről pedig, hogy alkalmatlan vagy rá, vagy csak megijedtél. Nos ezt ennyiből nem tudhatjuk. Ezt csak te tudhatod.

Hát, most már ott a gyerek, írod, hogy pozitívak a tesztjeid. Aki szeretné a gyereket, azok is be szoktak pánikolni, márcsak ha a asaját példámat nézem. Nem kell mintaanyának lenni, senki sem tökéletes. A ,,Ti mit tennétek?" kérdésedet nem egészen értem, az jött le a kérdésedből, hogy tudatosan vállaltátok a babát, vagy legalábbis nem tettetek ellene. Ebben az esetben azt lehet tenni, hogy ha a félelmeidet úgy érzed, hogy nem tudod egyedül kezelni, akkor elmész egy szakemberhez (pszichológushoz, pszichoterapeutához, családállításra, stb.).

Én nemhogy egy teknősre, de még egy növényre se tudok vigyázni, férjem érdeme, hogy a növényeink életben vannak:D A saját gyerek az más. Mondjuk, ha eddig is ezt gondoltad a gyerekvállalásról, akkor én nem mentem volna bele a helyedben, mert többféleképpen is elsülhet, lehet, hogy meglátod majd mozogni a 9-12 hetes ultrahangon, és azonnal megszereted, lehet, hogy ez akkor lesz, ha majd először megmozdul a hasadban, vagy ha a születése után először a kezedbe fogod, vagy később, mikor csecsemő, vagy már nagyobb, de az is lehet, hogy sosem fogod igazán élvezni. Azért az előbbire általában több az esély szerencsére. Barátnőm sem akart még gyereket, náluk ráadásul a kapcsolat is nagyon friss, és védekeztek is rendesen, de nem hatott az eseményi utáni sem. Végül többhetes vívódás után úgy döntött, megtartja, és most már nagy örömmel vásárolja a kisruhákat, és simogatja a hasát.

Kívánom, hogy minden jól alakuljon nálatok, de legközelebb ne vállalj be tudatosan egy másodikat, ha nem érzed magad biztosnak benne.