"Azért vagy itthon, hogy a háztartást vezesd. " Ilyen megszólalásra mit reagáltatok volna, kedves Anyukák?

Van egy kisbabánk és egy 3 éves fiúnk. Van segítségem mellettük, tehát a háztartással, ház körüli dolgokkal nem kell foglalkoznom, főzni sem szoktam minden héten. Ez nem azt jelenti, hogy leesne a gyűrű az ujjamról, ha valamit meg kell itthon csinálni, de kényelmesebb így és amíg megengedhetjük magunknak, addig ez marad.

Itt volt ma délután egy távolabbi ismerősünk és pont jött a bébiszitterünk, hogy elvigye egy szülinapi zsúrra a nagyobbat. Erre megjegyezte az ismerősünk, hogy milyen jó dolgom van, sem a háztartással, sem a gyerekekkel nem kell foglalkoznom, pedig ezért vagyok itthon, ő elsüllyedne, ha a házát más tartaná rendben úgy, hogy ő otthon lógatja a lábát. Itt azért már látszott, hogy feszült vagyok, de nem mondtam semmit, elszámoltam tízig. Jó, elment, kibírtam a látogatást anélkül, hogy elküldjem melegebb éghajlatra a megjegyzéseivel együtt. Most meg hív anyukám, hogy csütörtökön menjünk el hozzájuk vacsorázni, ott lesz a fent említett hölgy és a férje is. Mondtam anyának, hogy nem megyünk, mert semmi kedvem egész este a piszkálódást hallgatni. Anya szerint én vagyok a hibás, miért hagytam, hogy ilyet mondjon...

De most komolyan, egy kisbabás anyuka magyarázza el, hogy mit miért tesz egy olyan embernek, akivel évente pár alkalommal találkozik?

Nem tudom, hogy mit kellett volna mondanom, mire gondol az anyám. Az meg nem az én stílusom, hogy elkezdek bunkó stílusban beszélni.