Miből érzed azt, hogy jó anya vagy? Hogy mindent jól csinálsz?

10-es egyet értek. Nekem most alig nyolc hónapos az elsőszülöttem, és ilyen alapon, hogy sokat sírt, idáig nem volt napirend, mellette mást nem tudtam elvégezni nagyon sokáig, nem jelenti azt, hogy rossz anya lennék.

Más kérdés, hogy amikor elvesztettem a türelmem a sok-sok nyűgösség miatt, ami kiderült a fogzása miatt volt, nyolcadik foga jön épp, akkor igenis éreztem magam rossz anyának. Na meg máig keserű érzés, hogy nem tudtam szoptatni őt, fejtem 3 hónapig. DE

Most amikor rám, nem lehet elmondani azt az érzést, amilyen csodálattal teszi. És hogy minden kívánságát úgy fejezi ki, hogy odakúszik a lábamhoz, megrángatja a nadrágom, belémfúrja a fejét. Na ez jelenti azt, hogy igazán számít rám, tudja, hogy mindig ott vagyok....

Egyébként kisebb korban szerintem könnyebb jó anyának lenne, mint a kor előrehaladtával. A saját anyámmal való kapcsolatom is erről árulkodik. Úgy hogy, az hogy most milyen anya valaki egy dolog, de hogy 30 , meg 50 év múlva milyen lesz, az megint más kérdés.

Második válaszoló vagyok.

A hideg kirázott, ahogy elolvastam a soraidat! Te nagyon jó anya vagy és nem un téged a gyermeked! Ez egy ilyen nehéz időszak sajnos. Nálunk is ez megy kb. 4 hónapos korától és bennem is hasonló érzések keringenek, mint benned. Minden nap nyafogok a férjemnek, hogy engem nem is szeret a kislánykánk, csak őt. Rá sokkal többet mosolyog, kevesebbet nyűglődik a társaságában. Apa sokkal lazább vele. Veled ellentétben szoptatom és mégis tiszta nyűgös folyton én meg tiszta ideg szinte mindig. Annyira szeretném, hogy boldog legyen a babám és úgy érzem, nem tudom neki ezt megadni, pedig igyekszem mindent megtenni. Csinálni semmit nem tudok tőle, csak amikor apa vele van, wc-re is úgy rohanok ki, mint egy tűzoltó. :) Most a 3 órás ébrenléte alatt összesen kb. 15 percet van el egyedül úgy, hogy közben váltogatom a helyét.

Nem érzem magam ettől rossz anyának, csak időnként jön ez rám. Sokat olvasgatok és több anyuka is írja, hogy náluk is hasonlóképp zajlanak a mindennapok, szóval mi ilyen kis nyűgös babák anyukái vagyunk.

Nem tudom mikor, de biztos vagyok benne, hogy ez változni fog és eljön a nap, amikor szorosan átölel és azt mondja: ANYA NAGYON SZERETLEK! Majd ekkor elfelejtjük ezeket a túlélős napokat, addig pedig kitartást és sok-sok türelmet kívánok neked és az összes anyukának és persze magamnak is! :)

Ha nagyon kivagy, írj üzit!

Tegnap este amikor elolvastam soraidat, elpityeredtem és én is kicsikét megnyugodtam. Mindenképp tartoztam neked annyival, hogy tudatom veled a tényt.: NEM VAGY EGYEDÜL! :)

Nem írtam le részletesen mi van nálunk, mert te leírtad és nálunk is hasonló a helyzet. Ha vendég jön, semmi baja, ha mi megyünk akárhová, semmi baja, elvan bárki ölében, rám se néz, negyed óra elteltével sem keres, stb... Itthon meg a saját gondolataimat sem hallom a nyekergéstől. Ő nem sír, csak nyafog, de azt kitartóan, kevés szünettel.

Szeparációs szorongás, fogzás, mozgásfejlődés, front, elfogyasztott étel, anyám tyúkja... :) Mi tudjuk, hogy ő a mindenünk és mi vagyunk neki a világ! :)

Írj bátran, nekem is könnyebb így kicsit. Ma legalább nem vagyok matton az idegtől, mert én sem vagyok egyedül. :)

Szép napot!

Tudod ki a rossz anya? Az aki otthagyja a gyermekét egy pad mellett sírni, hidegben, ha kérdezik letagadja. Vagy az olyan aki beadja a gyerekét az árvaházba, mert a gyerek miatt nem tud azt csinálni amit akar.

Nah, az a rossz anya.

Ha te mindent megteszel a gyerekedért, éjszakázol mellette, lesed minden rezdülését, de mégis rosszallóan néznek rád az emberek. Mindig belekötnek abba amit csinálsz, amolyan "ha van rajta sapka akkor az a baj, ha nincs akkor az" stilusban. Akkor igenis JÓ ANYA VAGY! Ezen gondolkoznod sem kell!!!!

Mindenkinek lehet rossz napja, pillanata, neked is. Te is lehetsz fáradt, és kedvetlen, de ettől még nem leszel rossz. A barátaiddal vagy a pároddal sem tudsz mindig ugyan olyan jókedvel és segítőkézsággel bánni, és ők ezt azért nem veszik észre, mert nem 7/24-es a velük való kapcsolatod. Egyáltalán nem kell gondolkoznom nekem vagy neked azon, hogy jó anyja vagy e a gyereknek. Ha ez felmerül benned igen is az vagy! Mert az aki képes otthagyni a gyerekét, mert "élni akat" abban nem merül fel ez a kérdés.