Szeparácios szorongás, egész napos nyügösködés, cicifüggés, "csakanyakell", borzalmas éjszakák. Mi a legtöbb, amit tehetek?
A kisfiam lassan egy éves, 2-3 hete tart nála a szeparációs szorongás. Azóta nagyon nehéz vele. Elötte szinte bármeddig elhátszott egyedül, egyedül elaludt, stb, igazi mintababa volt. Amiota ez az egész tart, képtelenség ugy igazábol bármit is csinálni mellette. Probálnék vele játszani, mondokázni, stb, de ha elérhető távolságban vagyok, akkor cibálja a ruhámat, benéz a ruhám alá és közben üvölt. Egyértelmüen azt szeretné, ha megszoptatnám. Ez soha nem volt rá jellemzö ez a cicimánia. Ujszülött korában sem. Evett, majd kiköpte, sosem volt hogy csak ugy komfort szopizott. Ehhez képest most egész nap a mellemen logna. A szoptatásokat ugy váltottuk ki, hogy észre sem vette. Kb mindegy volt neki, hogy fözeléket vagy tejet kap. Most pedig napközben is üvöltve követeli. Van, hogy már nem birom tovább és kénytelen vagyok megszoptatni. Az alvása is borzalmas lett. Régen leraktam, becsukta a szemét és elaludt. Most lerakom és üvölt, toporzékol. Általában ez az az egyszeri alkalom napközben, amikor engednek neki, és megszoptatom hogy végre aludjon. De szoptatás után us nehezen alszik el. Az éjszakai alvásrol nem is beszélve, minimum 4x kel. Nagyon nehéz visszaaltatni. Mindehhez jön a fogzás is. Szoval nem egyszerü.
Szerettem volna teljesen elválasztani a hetelben, de miota ez tart, esélyteéennek tünik. Már kiegyeznék egy reggel-este szoptatással is. Szerintetek hogyan kezdjem? Éjszaka is általában csak akkor alszik vissza, ha megszoptatom. Erröl is szeretném teljesen leszoktatni,de hogyan? Hogyan kezeljem, amikor toporzékolva cibálja a ruhámat? Bármilyen tanácsot szivesen fogadok. Köszönöm elöre is.
válasza:Én is nagyon szeretem a kismamablogot, jó ez a link.
Ami szakirodalom, Ranschborg J. Szülők könyve (nyűgös baba, szoptatás c. fejezetek stb.) ill. kevésbé szakirodalom, de jó a témában az Ölelj át! c. könyv inkább a szerző saját tapasztalatát írja le.
Minden baba más, máskor jön el az elválasztás időszaka (nagy lelki sebeket okozhat, ha túl korai, és ha túl kései az is), és igen, az is előfordul, hogy "visszafejlődik", újra cicit kér, újra csinál valamit, amit már "rég elhagyott". Ez egyfajta nekifutás, nem tart örökké, el fog múlni, és amikor majd sétáltok az utcán kiskamasz korában, nekiáll valamit keresgélni a zsebében, mert nem akarja fogni a kezed, akkor majd hiányozni fog még a "csakanyakell" korszak. Tudom, hogy most nyűg, de amikor vállaltad a babát, ezt is vállaltad - ez is egy szükséglet, amit most még neked kell kielégíteni, hogy helyesen tudjon fejlődni a lelke. Bízz a babádban, ő nem szívatni akar most ezzel, hanem szüksége van a megnyugtató közelségedre, hogy utána nyitott lélekkel és azzal a biztonságérzettel, hogy bármikor visszatérhet hozzád, felfedezze a világot. Ha szopizni akar, szoptasd meg, akkor is, ha már nincs tej. Ha figyelsz rá és az igényeire, kielégülnek, és egy új fejlődési szakaszba fog lépni. Nem kell megijedni a "visszafejlődéstől", csak figyelj rá és próbáljátok kialakítani közösen anya+baba együttműködve, hogy mi a jó mindkettőtöknek. Ha nem jó szívvel ülsz le szoptatni, azt meg fogja érezni ő is, tehát találd meg azt a középutat, amit még szívesen adsz neki.
Ajánlom a hordozókendőt, vagy valamilyen hordozóeszközt, nekünk nagyon bevált. Az együttalvástól én is kicsit tartok, de ha szükség lesz rá, engedni fogom.
Fontos, hogy elmúlik, minden, ami most szép, meg az is, ami nyűg, úgyhogy nem kell elkeseredni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!