Csak sztem nem normális ha egy nagyszülőt nem érdekli az unokája? Okokat lent leírom.
3 hónapos a kisfiam. Anyám bejött 2x a kórházba meg v 3x itthon. Egy városba élünk mamám kertszomszéd ahova mindennap bemegy van h egyszer v h többször de sose jön át h megnézze az unokáját. Volt indok a kutya mert fél tőlük de már ők is be vannak zárva kennelbe mert viszem a kicsit sétálni. Úton is hol meg àll hol csak int v dudál. Van egy féltestvérem ő is mindjárt nagykorú. Ő a mindene hatalmas különbséget tesz köztünk. Nem bántottam meg vita se volt. Azt már megemésztettem milyen velem de h a kicsi se èrdekli???!!!
Neheztelek rá emiatt. Àllítólag nincs ideje. Pedig nincs munkahelye otthon gazdálkodnak tehát az idejèt úgy osztja be ahogy akarja. Hugommal csavarogni vásárolni van ideje.
Nem hiszem el h egy héten nincs fél órája pláne úgy h idejár a szomszédba. Telefonon se hív h h vagyunk. Nem körülöttünk forog a világ és ez így is van jól nem is várom el de az h ennyire nem kíváncsi legalább a kicsire. Első unokàja.
Anyum volt bent a szülésen utána még 5 hetesen lementem hozzájuk a kicsivel (60km-re laknak)
És azóta nem látta,pedig már 13 hónapos.
Nem csípi a férjem és ennek párszor hangot is adott.
De az,hogy nem látogatja az unokáját ez miatt durvának tartom. Nem hív nem keres semmi kommunikáció nincs köztünk.
De igen, ez baj! Jól érzed. Valami lelkileg nem stimmel nála, pl. a kötődésével, a családi szerepek megélésével. Emellett önző, öntörvényű.
Viszont egy ennyi idős embert nem fogsz tudni megváltoztatni. HA belülről nem jön a gondoskodás, akkor kívülről nem lehet ezt erőltetni.
Én egy beszélgetést azért megpróbálnék vele kezdeményezni ez ügyben. Nem szemrehányást, hanem az érzéseid feltárását. És kérdezném a miérteket.
HA nem változik, akkor fölösleges erőltetni. Keressétek olyan emberek társaságát, akik szeretik a babádat.
Szerintem sem normális, hogy nem érdekli a nagyszülőt az unokája.
Az én nagymamám 60 km-re lakik tőlünk, így viszonylag ritkán találkozunk (évente 7-8-szor), akkor is mi megyünk hozzá. Viszont ha találkozunk is, akkor sem érdeklődik felőlünk. Ha elmegyünk hozzá, akkor csak a saját sztorijait nyomatja. Minket pedig annyival lerendez, hogy "-Hogy vagytok?, -Hát meg vagyunk. Képz..., -Na akkor jó. Tegnap átjött a szomszéd kisfiú, aki...". És órákig mesél számunkra idegen emberekről...
Legutóbb, amikor elmentem hozzá, elmondtam neki, hogy felvettek egyetemre. De nem tudta, hogy hová, holott már nem egyszer mondtam neki, hogy gyógyszerészetre készülök. És nem tudta... Értem én. Messze lakunk meg minden, de hogy ilyen szinten ne érdekelje, hogy mi van velünk. Végül annyit mondott, hogy gratulál, és már kezdte is mesélni a történeteit. Az a látogatás emiatt elég rövid lett, kb negyed órát maradtam nála, mert nagyon a lelkemre vettem, hogy ilyen szinten nem érdeklem őt..
Ha közel laktok egymáshoz, akkor próbáld meg áthívni kávézni, sütizni, beszélgetni. Ha többször látná az unokáját, akkor valószínűleg megimádná, és lehet, hogy így többet foglalkozna vele. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!