Harmadik babát tervezünk. Merjünk belevágni?

Ha Nektek ez a vágyatok, vágjatok bele! Nyilván Anyukád is ráhangolódik majd a 3. gyerekre, ha bejelentitek, hogy útban van. Engem is féltett Anyukám, mikor kiderült a 4. gyerekünk érkezése, főleg, hogy a 3 kisebb 3 éven belül született, de ez csak egy rövid időszak volt.

Én sohasem bántam meg, hogy 4-et szültem.

"Ha a ferjem es en is szeretnenk, akkor is nem art szerintem masok velemenyet figyelembe venni."

Pontosan ez az, ami a kettőn gondolkodásmódja között különbség. Én a férjemmel beszélem meg a családunkat érintő kérdéseket és a döntést ketten hozzuk meg. Függetlenül az nagymamák, szomszéd, gyakori és egyéb véleményektől. El sem tudom képzelni, hogy befolyásolna egy rokon érzése, véleménye, elégedettsége a tekintetben, hogy vállaljunk-e még babát vagy sem.

Nagyon mások vagyunk, én úgy gondolom, hogy ez olyan intim kérdés, amire nem lehet hatással külső vélemény. Még akkor sem, ha a legjobb édesanya, és sokat köszönhetsz neki. A családotok 4 fős jelenleg, és az irányítása kizárólag rád és a férjedre tartozik. Hálásnak lenni anyukádnak, és hagyni, hogy hárman legyetek egy házasságban, két különböző dolog.

Huh!

Ne haragudj, de az utolsó válaszolóval maximálisan egyet kell értsek.

És hiába írod, hogy nem, meg nem konkrétan a személy a fontos, de esetedben (írásod alapján, hisz nem ismerlek), már túlzott függés van anyukád felé. (gondolom ez azért is lehet, hogy egyke vagy)

Persze, fontos az édesanya, én is rengeteget köszönhetek neki, de az, hogy hány gyerek lesz, csak a férjem és az én döntésem, más véleménye nem számít, hisz nekem kell azt a gyereket kihordani, megszülni és majd a férjemnek és nekem kell felnevelnünk, mi tartozunk érte felelősséggel, nem anya, vagy bárki más...

Ha a férjemnek én ezt mondanám, hogy hát szeretnék gyereket, de félek, hogy mit szól hozzá anya... hát... látom magam előtt a fejét... finoman szólva, nem tetszene neki...

Saját példa:

Férjem anyukája a férjem születése után (a szülés közben fellépő komplikáció miatt elhunyt). Emiatt mamám állandóan azt mondja, hogy elégedjünk meg a kisfiúnkkal, ne akarjunk nagycsaládod, mert mi van, ha velem is ez történik... (egy picibabánk van, de még minimum egy gyereket, inkább kettőt szeretnénk)

Ilyenkor mamámat meghallgatom, de ezt nyilván nem ő fogja eldönteni.

Persze, van kockázat, itt a példa, de ez alapján senki ne szüljön...

Szóval mi eldöntöttük, hogy még szeretnénk, és nő még egy picit a fiúnk és aztán megpróbálkozunk a kistesótémával.

Mert MI ezt szeretnénk.

És egy jó tanács: tényleg próbálj meg kevésbé függni édesanyádtól, mert akár ezt a párod meg is elégelheti (az enyém biztosan besokallna tőle). Azt tudatosítsd, hogy férjhez mentél, ezáltal új családot alapítottatok, ahol ráadásul már van két gyerek.

És mindig tiszteld a szülődet, de neked már a férjednek és a gyerekeidnek kell a legfontosabbnak lennie...

Szép napot.

Teljesen egyet kell hogy értsek a 3-as, 5-ös, 6-os válaszolókkal.

Én is imádom, szeretem, tisztelem édesanyámat, és rengeteget köszönhetek neki. De az, hogy hány gyereket vállalunk kizárólag a férjemre és rám tartozik, nem is értem, hogy ebben a kérdésbe hogyan keverheted bele őt és azt, hogy ő szeretne-e újabb unokát, vagy sem.

Nem tudom, hogy a férjed hogyan viseli azt, hogy egy ilyen kérdésben előbbre veszed anyukád véleményét és érzéseit mint az övét, de hidd el nekem, hogy ez semmi jót nem eredményez hosszú távon. Azért mentél férjhez gondolom, mert szereted a férjedet, vele szerettél volna családot alapítani. Ebben a családban persze, megvan a helye az édesanyádnak is, de nem mint döntéshozónak, hanem mint nagyszülőnek.