10 hónapos kisfiam egész álló nap sírva jön utánam, semmit nem tudok nélküle csinálni. Ez általános dolog?

Szeparációs félelem,azt hiszi,ha nem lát-eltűnsz a látóköréből nem jössz vissza.Majd elmúlik csak figyelj rá és légy türelmes.Hívd magaddal,mond el neki mit fogsz csinálni,ha pl másik helységben vagy hangosan beszélj hozzá.Nálunk ez vált be.

Legyél vele türelmes, és tényleg beszélj hozzá folyamatosan, ölelgesd rendszeresen, de ne vedd magadra a sirását, ez van, majd kinövi. Viszont segitene, ha megszokna másokat is, ha nem mindig csak veled lenne, mert akkor rugalmasabban venné kicsit a kanyarokat, ha épp el kell valamit intézned.

Az éntudat kialakulása, ill. a tőled való eltávolodás lehetősége miatt egyszer csak rájön, hogy Te nem ő vagy, és hogy el is tud távolodni. Ennek nyomán alakul ki a szeparációs szorongás, ami teljesen természetes és átmeneti dolog. Ahogy nő, folyamatosan egyre ritkábban igényel majd megerősítést. Később csak un. "tankolásra" jár vissza, azaz lecsekkolja, hogy megvagy, és megy újra a maga dolgára. Addig viszont légy vele türelmes, és igyekezz folyamatosan a tudtára adni, hogy jelen vagy -ld. első válasz. Jó babázást. :)

Az én kislányom 13 hónapos . Sokszor volt így . De szerencsére mostanában egyre kevesebbszer. Mára már elég jól eljátszik napközben 15-20 percet úgy hogy én nem vagyok ott szorosan mellette. Szóval fel a fejjel előbb útóbb elmúlik:)

3. vagyok. Hát szerintem akkor is szeparációs szorongás. Már ha hiszel egy gyerekpszichológusnak (ugyanis ez a végzettségem). Ha nem hisztek, akkor nem, ez van. ;)