11 hónapos múlt a kisfiam és még nem volt nélkülem. Nekem ez nem probléma, csak kíváncsi vagyok, hogy ez így "normális"-e? Nem lesz emiatt túl anyás? (Már most is nagyon az. ) Bővebben lent:

Igen,ugyanez volt nálunk is,a közösségbe kerülés megoldotta,nagyon barátságos és nyílt lett.

nem kell eroltetni, majd latod rajta hogy mikor erett meg ra.

1-es vagyok.Bölcsibe ment 2 évesen,de egyébként így ha belegondolok,már előtte is barátságosabb volt.

Én meg folyamatosan viszem mindenfelé a lányomat, otthon szinte alig vagyunk. Vagy mamázunk, vagy dédinél vagyunk, barátnőimnél, vagy párom munkahelyén (kocsmában dolgozik, ott aztán sok ember veszi körül:), van hogy anyukámra bízom fél napokra, pár alkalommal voltunk bulizni akkor ott is aludt. Szóval nem mondható el, hogy nincs szoktatva, de az utóbbi 1,5 hónapban mintha teljesen kicserélték volna. Annyira anyás lett, hogy még a dédinél se marad meg, pedig eddig semmi baj nem volt. Folyamatosan szorítja a nyakamat, hiába akarom átadni másnak nem enged el, hisztizik stb. Szerintem ez még ilyenkor nem szoktatás kérdése hanem életkori sajátosság. Most tudatosulnak igazán benne a viszonyok, hogy ki- kicsoda. Nem okozol ezzel traumát, csak most vigyázz szerintem azzal, hogy hogy "neveled". Én pl ha dolgom van (wc-re kell menni, boltba stb) hiába sír, nem akasztom mindig magamra, szokja továbbra is hogy nem csak anya létezik. EZ lehet így csúnyán hangzik, de nekem is könyebb így és neki is később könyebb lesz a bölcsi szerintem. Amúgy rájöttem, hogy sokszor csak addig sír míg lát, ha mama lefoglalja közben pár perc és el is felejt. 11 hónapos ő is.