Szeparációs szorongás lenne?
Alapvetően nyitott, érdeklődő típus. Bárkivel találkozik, igyekszik kapcsolatot teremteni, ölbe mászik, látványosan élvezi, hogy foglalkoznak vele. Akkor is, ha életében először látja az illetőt. Ha nagy társaság van nálunk (10-15 fő), akkor kivirul és emberről emberre vándorol, mindenkinél játékot, ölelgetést kezdeményezve.
Néhány napja a szokásos módon este nyolckor letesszük és pontban fél kilenckr keservesen sírva felébred. Amíg ki nem vesszük, szívszaggatóan zokog. Egy órát játszunk vele, ekkor már vissza lehet tenni és elalszik. Eddig nyolctól-nyolcig aludt. Az egy órás kitérőt leszámítva ez megmaradt.
Nappali alvásokkal semmi gond, kukk nélkül azonnal alszik. Nappal nem sír, jókedvű.
Mondták, hogy szeparációs szorongás lehet. Ilyen esetben is? Attól függetlenül, hogy ugyanúgy bárkivel elvan, az se fontos, hogy a szülei a közelben legyenek?
Fogzást nem tartom valószínűnek, mert kétlem, hogy kizárólag este fél kilenckor fájna csak a foga, máskor soha.
Máshogy megnyugtatni nem tudjuk, csak ha kihozzuk. Ha az ágyában tartva simogatjuk, beszélünk hozzá, sír tovább, felül, feláll, dühös.
A saját ágyán kívül máshol nem alszik el, magunk mellé venni se tudjuk, mert körbekommandózza az ágyat, játszik, nem alszik el.
Az viszont mindegy, hogy az apja vagy én tölti vele azt az egy órát, mindkét esetben ugyanúgy zajlik a dolog.
válasza:Én arra gondolnék inkább, hogy valami új dolog érte, új dolgot tanult ami kicsit kizökkentette, ezért ébred sírva és ezért nem tudjátok simogatással visszaaltatni.
Nálunk most 7,5 hós a pici, neki 1 hónapja kezdődött a szeparációs szorongás. Szintén nem félős, nincs gondja az idegenekkel, sőt kifejezetten produkálja magát, hogy foglalkozzanak vele. De ha akár családiasan vagyunk otthon akár máshol, ha kikerülök a látóköréből, kimegyek a szobából (hiába van vele apa és a tesó) keservesen sír (apa sem tudja sehogyan megvígasztalni) egészen addig amíg vissza nem jövök, újra meglát, akkor elröppen minden baj és játszik tovább mintha semmi sem történt volna. Egész napra érvényes ez nálunk, nem csak egy bizonyos napszakra (időpontra). Ezért gondolnám, hogy nálatok nem szeparációs szorongás, mert nem egész napos ez az állapot, hanem csak a nap egy adott időpontjában. (Persze lehet, hogy tévedek.)
Persze, fejlődik. Úgy látom, hogy már próbálkozik a kapaszkodás nélküli állással, egyelőre még felborulás a vége.
(Mászik, kapaszkodva áll/megy jelenleg.)
A beszédet most kezdi érteni, néhány kérésre adekvát reakciót ad már.
Soha nem volt "ránk gyógyulva", járókában is sokáig elvan a játékaival. Szerintem mindkét szülő egyformán fontos neki, nem látom azt, hogy én fontosabb lennék, mint az apja. Mindketten egyformán hatékonyan tudjuk vigasztalni, mindkettőnk társaságát ugyanannyira keresi. A hiányunkon nem borul ki, hagytuk már megbízható rokonra 1-2 napra, semmi gond nem volt belőle.
Napközben akár fél órát is elvan a járókában, akkor is, ha nem lát, nem hall engem.
Tény, hogy az apja maximálisan foglalkozik vele, ellátja, őt csak munkaidőben nem látja. De este, hétvégén nagyon sok időt töltenek együtt - ezért is gondolom, hogy nincs fontossági sorrend a részéről a két szülő között.
Környezetében, étrendjében egyébként nem történt változás, a családi életünk is nyugodt.
Számomra az a rejtély, hogy miért kizárólag az este fél kilenc problémás. Nappal minden oké, az esti egy órás tutujgatás után is alszik reggelig (nyolc körül ébred).
Nappal kiegyensúlyozott, vigyorgós, nyugodt baba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!