Lett valakinek ujjszopós anyatejes babája?!

Barátnőmmel együtt szültünk, az ő kislánya anyatejes ujjszopós lett, az enyém születésétől tápszeres és cumis. :) A kiscsajszinak nagyon sokat van a keze a szájában, szinte mindig, mindenhol... Az én fiam is nagy cumis, bár már csak elalváshoz kell neki, és egy db cumija van összesen. Már megbeszéltük, hogyha elveszik, vagy tönkremegy, akkor ez volt az utolsó. 3év 4hónaposak a gyerekek egyébként.

Még egy érdekesség, az én fiamnak a cumitól nem áll ki a fogsora, viszont a kislányé nagyon durván. Igaz, hogy ő olyan furcsán tarja a kezét a szájában, nem is a hüvelyujját szopja, hanem a mutatót, azt is így felfelé-kitekert kézzel, lehet, hogy ettől van annyira durván előrálló foga szegénynek.

Arról azért nagyon megvan a véleményem ahol még 11 évesen ujjat szopizik egy gyerek és nem foglalkozik vele gyermekpszichológus...

Az ujjszopást milyen gyakran támadják, holott az csak egy okozat, inkább hálásnak kellene lenni érte, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy a gyerek valamilyen traumát szenvedett és így kezelhetjük azt, és nem felnőtt korban lesz cigarettafüggő esetleg (mert hogy egy orális trauma később orális fixációhoz vezet). Nyilván ezt már egy 7-9-12 éves gyerekre értem aki szopja az ujját, mert egy csecsemőnél ez teljesen normális.

Más részről pszichológiai szempontból az ujjszopás sokkal hasznosabb, mint a cumi. Így ugyanis a gyerek saját magát nyugtatja meg, míg a cuminál azt tanulja meg, hogy a lenyugtatáshoz külső segítségre, egy külső tárgyra van szükség.

Persze továbbra is lehet hinni a népi babonáknak, és a szomszédnak, de még egyszer hangsúlyozom: egy gyerek ha túl sokáig szopizza az ujját az egy figyelemkeltés, hogy valamilyen probléma van és azt kezelni kell (nem az ujjszopást, hanem a tényleges okot).

Pszichológus