Egyszobás lakásban két gyerekkel hogy zajlanak a hétköznapok? Vállalható?

Jó lenne, ha mindenki tudná biztositani, hogy ahány gyerek, annyi szoba! :) Attól még vállalhat valaki gyereket, hogy nincs külön nappali pl..és meglehet annak a kicsinek mindene.

Mi másfél szobásban lakunk, a kislányomé a fél szoba, a nagyobb pedig a nappali és a hálónk egyben. Szeretnénk majd költözni, de nem tudjuk mikor fog összejönni.

De igazuk van itt többieknek, az egy szobás nagyon pici, egyáltalán nem lesz magánéletetek, és nagyon behatárol mindent.

Én lehet vicces vagyok, de te meg elég buta...

Ha látod egy hirdetésben, hogy 3 szobás lakás eladó, akkor szerinted az 4 szobás? Vagy a másfél szobás az igazából 2 és fél szobás?

11-es vagyok, és ez volt az első hozzászólásom, és nem ironizáltam, sőt vitát sem akartam nyitni, sajnálom, ha igy vetted ki a szavaimból.

Csak úgy gondolom, Magyarországon ma sokan nem úgy gondolkodnak - sajnos, vagy nem sajnos - hogy csak nagyobb lakásba jöhetnek a gyerekek. És én is lezártam, mondom nem szándékoztam vitázni.

Szép estét! :)

Max. ikrekkel pár hónapra átmeneti megoldásként.

De hosszútávra tudatosan két gyereket egy szobába tervezni a szülőkkel nem egy felelős döntés...

Ha külön oda van írva, hogy 2 szoba + nappali akkor igen. De ha csak annyit modnanak hogy 2 szoba az azt jelenti hogy 2 szoba és kész. Amiből egy lehet nappali akár, de nem feltétlenül.

De én lezártam a vitát, felesleges.

Kedves Kérdező!

Nem írtad, mekkorák a gyerekek, de azért leírom, nálunk hogy volt.

Két gyerekkel laktunk egy pesti egy szobás lakásban, nappali nem volt csak egy nagyobbacska előtér. A kicsi születésekor már nem sok hiányzott a vidéki házhoz.

Amikor elköltöztünk, a gyerekek 5 és 1 évesek voltak, plusz egy baba még odabent.

A lakásnak amúgy annyi extrája volt, hogy egy hatalmas galérián állt az ágyunk és ott volt a beépített ruhásszekrényünk is, a gyerekeké volt az egész "földszint".

Nem volt a legkényelmesebb megoldás, pl amíg elaludtak, addig a konyhában tévéztünk, de ha már szunyáltak, simán lehetett mellettük bármit csinálni, nem ébredtek fel, hiszen megszokták, hogy nincs teljes csend.

Néhány évig nagy családi házban éltünk utána, de nem vált be az az éltforma, így visszamentünk Pestre ugyanabba a kéróba. Akkor már 3 gyerekkel. 3,4 és 8 évesek voltak. 2 évig maradtunk, mire megtaláltuk a mostani, szerintem már végleges megoldást. És ki lehetett bírni. Főleg, hogy tudtuk, csak idő kérdése, hogy továbbállhassunk.

Tényleg nem volt annyira vészes, csak jól kellett szervezni a dolgokat.

Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy kamaszokkal kelljen egy szobán osztoznom. Tehát csak akkor vállalnék 2 gyereket, ha meglenne a kiút, és csak egy darabig kellene így élnünk.

Amúgy Pesten rengeteg 1 szobás lakás van, és bizony 1-2-3 gyerekes családok élnek benne.