Babás verseket keres valaki?

Altatódal

Aludj karomban

aludj nyugodtan

álmodj szépet

virágos rétet

gyöngyöket

labdát

kirakós kockát

suttogó erdőt

rózsaszín kendőt

aludj kislányom

fátyol az álom

királyfi hozza

szívedet kincsem

bearanyozza.

Ringató

Aludj el kislányom,

Gyönyörű virágom,

Éjszínű szemeden

Kopogtat az álom.

Egy csillag, két csillag,

Szívemmel ringatlak,

Öt csillag, hat csillag,

Soha el nem hagylak!

Altató

Amikor alszol,

sötétség fekszik a fákon,

fekete fátyol az ágon-

álmában hallgat a szél.

Csendesen alszol,

míg építi csendben az álom

palotáit a holdbeli tájon-

a holdbeli Dávid zenél.

Susog az ezüstszínű éj:

"Jó voltál egész nap, aludjál,

álmodban is nőjél, okosodjál,

nőj, okosodj, kicsikém!"

Kisfiamnak

Ó kis angyal megszülettél

De nagyon próbára tettél...

Úgy vártam, hogy érezzelek

Foghassalak, szeresselek

Belülről már ismertelek !

Én ki mindig sírni szoktam

E pillanatról ábrándoztam

Azt hittem sírni fogok

Most, hogy itt vagy, nem zokogok

Fáradt vagyok... fáradt vagyok.

Bocsáss meg, hogy most nem tettem

Épp letettem édes terhem

Felébredsz, mosolyogni fogok rád

És sírni, sírni látva a csodát

Így fogod megismerni édesanyád!

Jöttem.

Az Isten küldött.

Azt mondta, már várnak rám,

S majd befogadnak.

És szeretni fog engem

Egy kis család.

A végtelenből

A semmivel kezembe elindultam,

S az ismeretlenig

A semmivel kezembe eljutottam.

Itt megálltam.

Az IDŐRE vártam.

Közben megnőttem,

Felbátorodtam

És megerősödtem.

Végül pedig kiszakadtam,

A sötétből a fényre,

A magányból az ölelésre,

A vízből a szárazra,

Az álomból a valóra.

S végre megláttam.

Az arcokat,

Melyekre vártam.

S akkor tudtam,

Hogy jó helyre jöttem.

Engem IDE küldött az Isten. "

Inkább lennék anya

Mint bármi a világon.

Gyermeket nevelni

Szebb, mint a legszebb álom.

Inkább csecsemőm

Ajkait érezzem mellemen,

Minthogy nyakam körül

Királynői nyakék legyen.

Inkább ne ragyogjon

Fejemen diadém,

Csak kicsinyem legyen

Mellettem békés alvóhelyén.

Inkább törlöm arcát

Gyönyörködöm nagy szemében,

Minthogy híres legyek,

S elborítson a sok érdem.

Mikor legelső csókot reám leheltél,

Anyám, Te Édes, mondd,

már akkor is, miért szerettél?

Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.

Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.

Még fájt a Világ,

zörej hasított, szúrt a Fény,

de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.

Az első arc, első hang, az első Lélek.

Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!

Emlékszel?

Először Néked mosolyogtam.

Mennyire örültél minden mosolyomnak!

Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,

első szavam volt a neved,

álom- manóm, az éneked.

Ha lázban égtem, beteg voltam,

szemed fényétől gyógyultam,

s hangod nyugodt tengerében,

együtt úsztunk a mesékben.

Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,

védekezőn Hozzád bújtam,

s nagy bánatom, könnyes szemem,

ott pihent meg az öledben.

Tanítottál, úgy neveltél,

a helyes mederbe tereltél.

Mikor lázadtak a kamasz vágyak,

türelemmel mind kivártad.

Felnőtt lettem, Tőled távol,

messze a szülői háztól,

de minden kincset, mit Tőled kaptam,

itt őrzöm örökké magamban.

Édesanya simogass meg!

Legyek újra megint gyermek.

Ölelj át ha felkereslek,

érezd, hogy most is szeretlek!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.