Gyermek láthatása hogyanis?

Szval sok-sok év után különmentünk a párommal.Elköltözött már.(bár nemtudom,hogy a haverjához vagy a "nőjéhez"..Sok fájdalmat okoztunk egymásnak az utóbbi időben,de még mindig szeretjük egymást,és vhol legbelül tudjuk,hogy úgyis kibékülünk.Támogatjuk egymást,(amikor persze nem veszekszünk a sérelmek miatt)de monotonná vált a kapcsolatunk,és belefásultunk az évekbe,a blablabla...most nem foglalkozunk a jövővel (viszont nyitottak vagyunk kibékülni is...)

Szval van egy 3 hónapos fiunk,és megegyeztünk,hogy rendes szülők leszünk,és mindent megoldunk együtt a babánkért,értelmesen viták nélkül...nálam van a baba,és abban maradtunk,hogy heti 1x ottalszik nála (egyik nap hozom,másik nap viszem)hétközben is láthatja ha megegyezünk,még csak most mentünk szét....Nekem bűntudatom van,amiért elengedem ilyen picikének,és tudom,hogy sokan elfognak ítélni,hogy milyen anya vagyok,amiért ezt megengedem.Nincs tejem,szval ez nem okoz problémát,a világ legjobb apja,és imádja,nagyon ösztönösen érti a babát(tehát nem béna apuka,sőőőőőt) tudom,hogy jó helye van(néha kicsit felborul a napirendje,de ezt kitaláljuk,hogy véglegesítjük...).....persze nagyon hiányzik,de nem akarom tiltani tőle,mert az övé is,és tudom,hogy elmérgesedne a helyzet köztünk....azt nem akarom.Félek az előítéletektől,hogy menne a pletyka,hogy milyen anya az ilyen,aki egy ilyen pici babát odaad z apjának éjszakára meg tuti lesózza,meg bulizni (akkor mennék is,ez igaz,de ésszel!) szval annyira kétes érzések dulnak bennem,ti ezt hogy látjátok?