Létezhet olyan, hogy valakiből agresszív indulatokat vált ki a gyereksírás?

Ezt nem lehet előre tudni.

Az én férjemről sem gondoltam, hogy mennyire idegesíti a gyereksírás. Neki csak nyűg volt a fiunk az elején. DE! Soha nem lett volna képes bántani, mindig kiment a garázsba mojolni valamit, ha már nem bírta idegekkel.

Most 2 éves a fiunk, nagyon apás, és imádják egymást.

Azt én sem tudom felfogni (de még a férjem sem), hogy hogy képes bántani valaki egy pici babát.

De ahogy írta valaki előttem a primitív emberektől bármi kitelik.

Igen, szerintem az emberek többségéből igen. A kérdés az, hogy miként kezelik az indulatukat.

Nekem is volt olyan, hogy már annyira sírt és fizikailag fájt a fülem, ideges lettem, hogy most vagy ott hagyom az ágyában 10 percre, én meg rágyújtok, vagy falhoz csapom.

2-3 ilyen alkalom volt, hogy letettem az ágyába és ott hagytam pár percre, hogy lenyugodjak, olyan indulatok voltak bennem.

Fiziológiailag stressz a folyamatos gyereksírás, ha ez fáradtsággal is meg van spékelve, az mindenkiből feszültséget vált ki.

De mondom, a különbség az indulat kezelésében van. Van, aki meditál, van, aki ott hagyja kicsit, van aki számol magában és van aki bántalmazza ilyenkor.

Egyébként magamon figyeltem meg, hogy nagyon sokat jelent, hogy az ember meg meri-e "élni" az érzéseit. Szerintem sokakban egyfajta belső disszonanciát okoz, hogy egyrészt rohadtul idegesíti az aktuális helyzet, másrészt ez nem egyeztethető össze a rózsaszín vattacukros, "minden körülmények között fülig vigyorral reagálok a gyermekemre" nézettel.

Sokkal könnyebben viseltem a fárasztó, idegesítő pillanatokat, amikor ki tudtam mondani, hogy igen, idegesít a viselkedése. A gyereket szeretem, de ettől még az idegesít, amit az elmúlt fél órában művelt.

Szerintem megfér a kettő egymás mellett, nem kell MINDENNEK örülni. A telerakott pelenkának se örülök, de kicserélem. Igen, ő is büdöset csinál. De ez sem befolyásolja, hogy őt, mint személyt szeretem-e.

Ez egy 11 éves gyerek volt!!!! Szörnyű!

Bárkit kiakaszthat a sírás! A kislányom egy nyugodt baba, nem nagyon sír, de előfordul nála is. Volt, hogy olyan pillanatomban kapott el, hogy a végére már a plafonon voltam. Bántani nem bántanám.

VAlószínűleg mindenkit zavar a csecsemősírás, sőt ugy olvastam, hogy a csecsemősírás olyan frekvencián hallatszik, ami kifejezetten zavaró is, direkt a fajfenntartás miatt, hogy a kicsi szülője figyeljen rá, mert sírással hívják a kicsik magukhoz a szülőket- anyát- ha éhesek, vagy bármi baj van.

DE szerintem is csak a nagyon primitív emberek nem tudják ezeket kezelni. Az, hogy bántalmaznak egy ekkora babát, az szörnyű.

De a hosszan tartó csecsemősírás tényleg kimerítő tud lenni. Nemrég szült tesóm, és a szobatársának a kis újszülöttje volt olyan,hogy iszonyúan bömbölt szegény. Az anyukája császármetszés után nemigen tudott hozzá ugrálni, a csecsemősök is mindig anyukánál hagyták, hogy szoptassa, meg foglalkozzon vele- hát tesómnak is nagyon kimerítő volt az a pár nap a kórházban, hallgatni a szobatársa kicsijét egész nap. De tényleg, ha telefonon beszéltünk, sokszor én is alig hallottam, mert tényleg folyamatosan üvöltött az a pici. :(

A csecsemő sírása növeli az anya vérnyomását és szívfrekvenciáját, kellemetlen és azonnali cselekvésre késztet, hogy megszüntesse. Ha ez nem lenne, a babák nem élnék túl, mert nincsen más eszközük a problémájuk jelzésére.

Egészséges embernek az agykérge van olyan fejlett, hogy a primitív ösztönkésztetéseit gátolja és tudatosan cselekedjen. Tehát a babát ne agyon csapja, hanem mondjuk felvegye.

Vannak mentális állapotok, betegségek, amelyekben ez a gátló, magasabb rendű funkció nem működik. Ez nem csak az "egyszerű" emberre jellemző a hiedelemmel ellentétben. Egészséges elméjű, "egyszerű" ember sem fogja a babát bántani.

Ellenben egy olyan, aki indulatkezelési nehézségekkel küzd, vagy ez a mentális gátlás teljesen hiányzik, annál inkább.

De az egyéni szint is máshol van, főleg, ha nem saját gyerek hangkiadásait kell hallgatni.

A férjem nagyobbik lánya 20 éves, néha hármasban (kisebb, 8 hónapos lánnyal) mennek el.

A múltkor egy órát autóztak, a lány ült hátul a baba mellett. Egyik önszórakoztatása, hogy morgó-berregő hangot ad ki. Sokáig, ismételgetve.

A lány fél óra után mondta, hogy ez kva idegesítő, hogy bírjuk egész nap.

Nekem pl. fel se tűnik, annyira megszoktam.

Neki egyrészt nem saját gyereke, másrészt messze nem tölt vele annyi időt, mint mi, a szülei. Persze, hogy neki ennyi is idegesítő. Ha neadjisten sír is, akkor csak a kondenzcsíkot látjuk utána :)