Nagyon vártam a babánkat, aki nehezen született meg. Most mégis nem tudok úgy örülni, mint más kismamák. Sokat sír és kézben szeret csak lenni. Alig jut időm bármire. Lesz ennél jobb is?

Persze :)

Lesz jobb! És sokan éreznek így, csak sokan eltitkolják, kiszínezik a történetet. Ne aggódj! Majd összeszoktok. Lesznek még mélypontok. Az élet ilyen :)

Lesz még jobb is és bizony rosszabb is. És más kismama is érez így, még ha nem is mondja! Nem könnyű az elején senkinek! De mindig gondolj arra mennyire vártad őt :)!

Ez természetes, hogy másra most kevesebb idő jut. Gondolj arra, hogy neki is nehéz. Most született. Kitartás!

Mennyi idős a babád? Én pont ezt éreztem a fiammal kapcsolatban. Amíg csak picike magatehetetlen emberke volt, nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Lehet, hogy másnak ösztönösen jön minden és mint egy szupermami még a házat is rendbe vágja minden nap, nálam ez nem sikerült. Most 11.5 hónapos a fiam és most jutottunk el oda, hogy élvezzük a közös játékot. Nem csak Ő, hanem én is. Ahogy napról napra okosodik, egyre több mindent tud, úgy növekszik az értelmesen eltölthető idő mennyisége is. Rengeteg mindent tud már. Kezd alapvető szavakat mondani, Apa, Anya és Nem. Annyira szeretem, mikor tiltakozik és kiabál, hogy NEM NEM NEM. Kezd járni is, de mászva mindenhova eljut. Lehet szaladni utána, pakol, rámol, még a főzést is élvezi sokszor velem. Ül a kis székében és figyeli, hogy mit csinálok. Én is nagyon nehezen szültem amúgy, 16 óra vajúdás után oxitocin mellett bújt ki. Megszenvedtük mindketten a szülést. Átestem a szülés utáni depresszión is, rengetegszer rám tört az érzés, hogy ha terhesen annyira akartam őt, most miért nem szeretnék foglalkozni vele? Mert, hogy gyakran legszívesebben hagytam volna, hogy bőgjön, mert nem érdekelt. Ne nézzetek rossz anyának, mert a depresszió ilyen. Közben pedig az életemet adtam volna érte. Tényleg, most már azt mondom, hogy lassan kezdenek helyére kerülni a dolgok, megértjük egymást, igazodtunk egymáshoz. Kezdek beletanulni az anya szerepbe, mert, ha ösztönösen nem is jött, azért gyakorlással mindenki lehet jó anya. Ne állíts fel magaddal szemben nagy elvárásokat, például, hogy akkor ma ablakot mosok, ma hatfogásos ebédet készítek. Találd meg az egyensúlyt. Készíts egyszerű ételeket, mosogass rendszeresen, hogy ne legyen sok egyszerre. Ha nagyon pici még a babád, akkor is elkezdhetsz alap ölbéli játékokat játszani vele. Cirógatókat, simogatókat például. Énekelj, mondókázz neki. Az érintések, hangok nagyon stimulálják a pici babákat is, megnyugtatja őket és közben fejleszti is.

Ugyan így voltam mint te, 1 éves volt a kisfiam amikor végre élveztem az anyaságot, pedig nagyon vártuk hogy lehessen már gyerekünk, 1 év próbálkozás után jött össze nagynehezen, mégsem tudtam neki utána igazán örülni...

Nekem is úgy volt, mint a többieknek, hogy 1 éves kora körül kezdtem el élvezni. Ekkor aludta át az éjszakát, fedezte fel, hogy egyedül is milyen jól lehet játszani, elmúlt a hasfájás és a fogzási nehézségek. Nekem sok ismerősöm sokkal előbb kezdte élvezni. Én egy kicsit későinek éreztem ezt. Kitartást, menni fog! :)