Nem teszek benne kárt? (szobatisztaság)

Arra céloztam, hogy nem így írjuk. Jól le is pontoztam, de nem tehetek róla, zavar. Tehát nem pszihésen, hanem pszichésen.

(Pszichológus vagyok, ezért zavar.)

A közvélekedéssel ellentétben egyébként meglehetősen masszív beavatkozás kell a szobatisztaság folyamatába, legyen az a szülő által elkövetett, vagy "balesetből" fakadó, hogy az maradandó traumát hozzon magával, esetleg évekre kitolja a szobatisztaság elérését. Lehetnek ilyenek pl. a wc-ről történő leesés, a büntető szülői magatartás, a negatív reakció, azaz a kinevetés, kicsúfolás, ne adj Isten valamilyen genitáliákat érintő orvosi vagy erőszakos beavatkozás. Hétköznapibb ok kislányoknál a húgyúti fertőzésekre való hajlam, azaz az ürítéshez köthető fájdalom, és mindkét nemnél a masszívabb székrekedés. Pusztán attól, hogy megpróbáljátok 18 hónaposan, és sikerülget is, semmi, de semmi baja nem lesz.