Mit éreztek/gondoltok, amikor egy picike, koraszülött babáról láttok "inkubátoros, mindenhonnan csövek lógnak" képet nyilvános (pl: facebook) helyen?

Első vagyok a fiam 1300grammal és 37cm született toxémia miatt a 33héten. Én előtte is 2 hónapig voltam a kórházban akkor kezdődött a magsavérnyomás, minden nap minden órája félelemmel telt hogy meddig tudjuk még húzni, növekszik e stb. Szerencsére erős kis legény 2 napig ment neki a biztonság kedvéért a szipak, 3 hét után haza is jöhetett...most kis vigyorgép. Dévényre járunk de arra rendes időben szülötték is szoktak néha. Elvileg nincs semmi baja most fél éves 6700gramm. Nem csináltam róla képet bent,első kép itthon készült, jelenleg nem is bánom, minden egyes hasonló képnél eszembe jut minden nap és minden félelmem. Ilyenkor figyelem és keresem nem e van valami baja és hasonlók, ezek nem is engedik elfelednem a terhességem pedig nekünk még nem is volt olyan rossz nem volt komplikáció stb.

És mérhetetlenül mérges vagyok mikor olyan emberek osztogatják meg mások inkubátoros képeit aki nem élték át minimálisan sem, elhiszem hogy sajnálják de nem érthetik mi zajlik ilyenkor az emberben ráadásul nálam legalábbis az érzés nem változik, minden napom rettegés nehogy kiderüljön mégis baj van valahol....

Becsukom a szemem és gyorsan tovább görgetek, próbálok nem tudomást venni róla különben sírva fakadnék. Mellette pedig magamban megköszönöm a jóistennek, hogy az én két gyerekem egészségesen, időre születtek, és megállapítom hogy milyen szerencsénk van.

Mióta van gyerekem, azóta engem nagyon megvisel minden ami gyerekkel és betegséggel kapcsolatos. Pl vannak műsorok ahol beteg gyerekeket mutatnak, régen imádtam az ilyesmit, érdekes műsorok voltak, ma már hogy van gyerekem nem bírom megnézni.