Újszülött pici fiam egy percet sem bír ki nélkülem. Ez normális?

8. válaszoló vagyok. Vannak olyan babák, akik mellől tényleg nem lehet wc-re sem kimenni... Nehezebben alkalmazkodnak a külvilághoz, mint a többi. De ne ijedj meg, ez tényleg változni fog, az első heteket túl kell élni.

Gondolom, első baba, ezért leírom, hogy én mire jutottam végül. Tudom, hogy nehéz megállni, de tényleg nem érdemes összehasonlítani a gyerekünket máséval. Mások gyereke mindig egyszerűbb eset, mint a sajátunk. :) Fiam akkor lett nyugodt, kiegyensúlyozott baba, amikor elfogadtam, hogy ő márpedig ilyen, és megjött a bátorságom mást csinálni, mint amit mindenki nyomott körülöttem, mert "így kell". Nem ért jobban senki a saját gyerekünkhöz, mint mi, akkor sem, ha már többet felnevelt! És még egy (bár ez inkább későbbi időszakokra igaz, pár hetesen még annyira pici, hogy 24 órában érezni akar téged, nem csak hallani, látni - nem is lát olyan messzire): mikor nyűgös volt, kézben akart lenni, ha nem vettem fel, csak próbáltam elszórakoztatni, fél napig is szenvedtünk. Ha rögtön felvettem, legtöbbször pár perc után visszakéredzkedett a földre, mehettem a dolgomra. Tudják a babák, mire van szükségük, nyugodtan hagyatkozhatsz rá. :)

9. vagyok, aki kiverte nálad a biztosítékot.

Azért, kedves Kérdező, érdemes elgondolkodnod azon, hogy az alig 1 hetes kisbabád hoz ki ennyire a sodrodból. Menj wc-re, ha kell, egyél, ha kell, ezek evidenciák, az a pár perc meg sem kottyan a babádnak. De az alapvető hozzáállásod egy kicsit necces. Több alázat kellene egy ilyen kis emberkével szemben, akit Ti hívtatok életre. Azt hiszem, ha mélyebben elgondolkodsz, Te is elég nevetségesnek érzed, hogy a 10 hetes babád mellett azon sopánkodsz, hogy mennyire nem akarod elrontani, nehogy egy anyafüggő, anyámasszony katonája legyen belőle, vagy - ahogy az én kisfiam szerinted- még 18 évesen is a szoknyámon fog csüngeni. Most az lenne a dolgod, hogy egy totálisan kiszolgáltatott és rád utalt emberkét minden pillanatban kiszolgálj. Mi azzal a baj, ha úgy telefonálsz, hogy leülsz, hátradőlsz, a babádat a mellkasodra teszed, és nyomod a rizsát? Az én fiam imádott így szunyókálni, hallotta a hangom, én pedig társasági életet élhettem. Egyébként sokszor úgy ettem, hogy kendőben a hasamon aludt, sőt, pisiltem is nem egyszer úgy, hogy rajtam pihent. Ha ezek problémát jelentenek neked, mi lesz majd, amikor ott fog állni a wc ajtóban, amikor Ta kakilsz? Vagy amikor majd egy falat ebédet sem tudsz nyugodtan lenyelni, mert a gyerkőc próbálkozik a kanalazással, és minden kanál máshol landol, csak épp a szájában nem?

Túl nagyok az igényeid. Igen, nagyok. Legalábbiy a babavállalás kezdetben nem annyira Rólad, mint inkább a babádról kellene, hogy szóljon.