Tudtátok, mibe vágtok, amikor gyereket vállaltatok?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Én is egyetértek az utolsóval, mert nekem is folyton panaszkodnak, és ehhez képest sokkal jobb az egész. Bár, mások panaszkodtak egyetem alatt is, munkahelyen is panaszkodnak, panaszkodnak a párkapcsolatukról, családjukról. Nekem meg mindezzel szerencsém volt.
Én azt hittem, sokkal rosszabbul fogok kinézni szülés után, de nem. Azt hittem, hogy nehezebb lesz ez az egész, de szerencsére van sok segítségem, és a cégem is nagyon támogató.:) (van saját bölcsink, ovink, ez nagyon biztató)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Én azt hittem, hogy minden cuki babaruhákról, közös szuper programokról, sok játékról fog szólni. Én nagyon elvoltam tévedve.... Nem volt mostanában kisgyerek a családban sem baráti körben, így egész más képem volt az egészről.
Aztán jött a valóság... a nem alvás, a hasfájás, a sok sírás, a gátfájdalom, ezek mellett a háztartás, főzés és még legyek jó fej a férjemmel is...
4 hetes volt a kisfiam amikor annyira kibuktam hogy egész héten sírtam, éjjel nappal, kikészültem, idegileg-testileg-lelkileg...
Aztán fel kellett dolgoznom a nagy pofára esést, 1 éves volt a kisfiam amikor azt mondtam hogy na talán most már jól vagyok.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Másodiknál már igen ;)
Viccet félre téve, amikor problémás napunk van, azt elég nehezen élem meg, sokszor vagyok fáradt, türelmetlen is szoktam lenni (főleg mikor a 4,5 éves huszadjára is megkérdezi, hogy mi????), de összességében nem sokkal nehezebb mint amire számítottam.
Köszönöm a válaszokat! Jöhetnek még beszámolók, hogy mit hittetek másmilyennek. Tudom, hogy erre aztán végképp nem lehet minden szempontból felkészülni, kaptam nemrég egy kis ízelítőt belőle a húgom által, mikor meglátogattam 10 napra (egy családnál lakik, 2 éves a kisfiú, akire vigyáz), és bár tudtam, hogy tényleg elég egyformán telnek a napok, de azért arra nem számítottam, hogy tényleg ennyire ki tudunk csúszni a szimpla teendőkkel, még úgy is, hogy ketten voltunk rá (legyen kész az ebéd, felöltöztetve a gyerek, séta, alvás, kajakészítés, stb.), nem is tudom, hogy egyedül hogy fogok tudni norálisan elmenni wc-re:D
Férjem is jóval rózsaszínebben látta korábban már magát a terhességet is (még csak tervezzük a babát), aztán felvilágosítottam pár dologról, amiről először nem akart tudni, de aztán belátta, hogy van, amire érdemes felkészülni. Emlékszem, hogy nevettünk még 1-2 éve ezen a képen: [link]
Na, mostmár annyira nem vicces:)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
mivel én egyedül kényszerültem vállalni, fel voltam készülve a legrosszabbakra, hogy segítség nélkül, fájó sebekkel, félhullán, kialvatlanul, lakásba zárva kell ellátnom egy teljesen rám bízott babát.
ehhez képest, 3. napra volt tejem, nem fájt semmim, sőt 3 nap múlva hasam sem volt, a kórház sokat segített rendszert beállítani, magabiztosan mentünk haza.a légzésfigyelő is megnyugtat.rámtalált pár régi rokon.
én most is élvezem a babázást.
egyzser estem kétségbe, amikor nagyon sokat sírt és már mindent próbáltam és úgy éreztem tehetetlen vagyok abban, hogy elmúlasszam a baját, fájdalmát, amikor végre csend lett, akkor jött ki rajtam és elsírtam magam.
és még au pair koromból meg pont arra voltam büszke, hogy pikk-pakk elmúlasztom a babasírást, mindenre ráérzek. erre az én babámnál..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!