Csak én nem "utáltam" meg az anyósomat, mióta gyerekem van?

Mielőtt megszületett volna a babám (5 hós),nagyon jól kijöttünk.Bármiben segítettünk egymásnak,sokszor neki mondtam el a problémáimat.Nem voltunk "szerelmesek" egymásba,de tényleg minden klappolt.Mióta gyermekem van,egyszerűen attól is lemegy bennem a pumpa,ha csak hozzáér a gyerekemhez.Nem tudom miért,de ha rajtam múlna,sosem nyúlna hozzá.Ha nálunk vannak,akkor annyira nem zavar,mintha náluk vagyunk.Szeretném ha nem így lenne,mert a babámnak szüksége van a nagymamájára és fordítva is,de egyszerűen nem megy.eleinte apóstól nem "féltettem",de mostmár tőle is.A saját szüleimtől viszont nem.Persze a történet része,hogy néha kiborító tud lenni anyós.Pl ha vmit csinál a gyerekkel,ami nem tetszik,apa meg rászól,mindig közli,hogy "te ebbe ne szólj bele".A férjem elég mulya,ezért én szoktam mondani,hogy ő az apja,hadd szóljon már bele.Meg hogy majd nyáron ide meg oda viszik (egy éves sem lesz még nyáron).Mikor mondom,hogy nemn,mert még kicsi lesz,az a válasz,hogy dehogynem!Szeretnék rendes kapcsolatot velük.Miért sajnálom a gyerekemet tőlük?Nektek nem volt ilyen?Mit tegyek?