Csak én nem "utáltam" meg az anyósomat, mióta gyerekem van?

Nálam akkor borult igazán ki a bili mikor megkértem valamire a gyerekemmel kapcsolatban hogy ne tegye mert én máshogy szeretném és erre ő kijelentette:

Addig amíg az ő házában van(mert épp vigyázott rá) és nem veszélyezteti a gyerek épségét nekem SEMMI BELESZÓLÁSOM NINCS HOGY HOGY NEVELI A GYEREKET!!!!!

Na idáig bírtam:-( Utána elmagyaráztam neki hogy ott kezdődik a dolog hogy :NEM Ő NEVELI HANEM AZ APJA ÉS ÉN!!!

Aztán meg hogyha szeretné hogy nála legyen néha a gyerek akkor elfogadja és betartatja azokat a szabályokat a gyerekkel amiket mi hozunk, vagy nem vigyáz többet az unokájára!!!!

Amíg ez nem történt elnéztem szinte mindent merthát a Nagyi az Nagyi. De van egy határ és nekem ez volt az:-(

Nálunk sem volt előtte különösebb probléma, de mióta megvan a gyerkőc, azóta úgy gondolja, hogy ellenőrzési joga van az életEM felett.

Ugyanis kizárólag ENGEM hív naponta, fél évig MINDEN NAP jött hozzánk, már teljesen kiborított, és nem csak azért, mert szólás nélkül beállított, hanem azért is, mert mindenbe beleszólt.

Ő nem tanácsot ad, hanem UTASÍT, mióta megvan a gyerkőc.

Most ott tartunk, hogy miután nem vettem fel a telefont, és szinte állandóan úton voltunk a manócskával (míg jó idő volt az ősszel), sikerült leépítenem.

Persze érezteti, hogy megsértettem azzal, hogy nem úgy forog a Föld, ahogy ő szeretné, de már nem érdekel.

Az a baj, hogy túl sokáig ráhagytam a dolgokat.

De időközben rájöttem, hogy a ráhagyás csak addig működött, míg nem éreztem azt a hatalmas felelősséget, amit a gyerekem jelent.

Nehéz dolog ez az anyósokkal.

Azt gondolják, hogy mivel egy-két-három gyereket felneveltek, a téma szakértőjévé váltak, pedig minden gyerek más és más.

És az édesanyja ismeri őket csak igazán.

Én nem is hagyom nála soha, mert már 4 hónaposan csokoládéval akarta tömni, meg vajjal-tejjel kikevert krumplipürével, és azóta félek, hogy mi sülne ki abból, ha pár órára magukra hagynám őket.

Mivel ő az "okosabb", és mindent sokkal jobban tud nálam, biztos teletömködné "pörinokival", nehogy éhenhaljon a 11 hónapos csöppségem.

Nálunk is voltak gondok az elején,de erélyesen rászóltam,és már minden rendben,egy dolgot kivéve.

Nem tudják megérteni,hogy a gyerek már nem tud nyugton kézen maradni,mert mászik,és azt élvezi,ha a földön lehet és mászkálhat a játékai között. Valószínűleg azért akarja apósom is meg anyósom is kézben fogni folyton,mert messze laknak (300km) és ritkán látják,és így szeretnék szeretgetni.

Van viszont akivel részben a kislányom miatt részben más okok miatt rettenetesen megromlott a viszony,és ez a sógornőm. Esküszöm nektek,felér 100 rosz anyóssal.

Neki van egy 2 éves kisfia,nekem a 8 hós kislányom. Neki már sokadik gyerek,és szerintem negyon rosszul (sehogy) nevelték,és rosz gyerek,mindent ráhagytak,és egy csomó mindennel nem értek egyet,de sosem szóltam bele. Ő viszont halálosan meg van sértődve,ha én velemit nem úgy csinálok,ahogy ő csinálja/csinálta,ha valamit mondok hogy ne tegye akkor kioktat hogy "nemondjammár",neki hogy az így vagy úgy jó. Oltári sértődés van bármiből,ha rá merek szólni,na de Istenem,én n em akarom olyan rosszul nevelni a gyerekemet mint ők. (Amúgy lehet hogy az is szerepet játszik a rosz viszonyyban,hogy ő is kislányt akart,de fia lett).

Nem tudom,de kiborító akaratos, sértődős egy nőszemély,és már szerencsére sikerült megértetni a párommal,hogy köszönöm de nem kérek többet belőle.

Nah,ennyi,köszönöm a lehetőséget hogy én is kipanaszkodhattam magam!

:-))

Hali!

Én nem írok hosszú történetet, de nálunk is fenn állt ez a helyzet kb. 8 hónapig.

Csak is rá voltam féltékeny, de ez már elmúlt 10 hónapos a fiam és napi egy órát tölt az anyósommal.

Szerintem ez mindenkinél jobbra fordul majd.

Tőlem egyszer megkérdezte anyósom,mikor náluk voltunk,hogy :Nincs lefogyva ez a gyerek?

Lehet ennél nagyobb sértést mondani egy anyának?

Mondtam neki,hogy nem adok neki enni...látszik már rajta?Ezt mosolyogva,merthogy amúgy mi jóban vagyunk.Csak hát ő ilyen...én is mindig le vagyok fogyva,párom is...mindenki,aki már nem az ő főztjét eszi.De hát annyi baj legyen.Én szeretem őt.Azóta viszont nem kérdezett semmi ilyesmit.