Csak én nem "utáltam" meg az anyósomat, mióta gyerekem van?

engem már a gyerekvállalás előtt is kirázott a hideg az anyósomtól.

én attól borulok ki, hogy fogja a gyerekemet a kezében, és így mondja neki, tetszik anya szemüvege? látod, anya meglátogatott.

DEHÁT én vagyok az anyja, nem ő!!!!! hiába szóltunk rá 20x, ugyanúgy csinálja. nagyon irritál.

Nálunk is ez van!!!

A mama azt akarja hogy hozzá járjon oviba mert óvó néni( 30 m -re lakik tőlünk) mondtuk hogy egy kicsit messze van meg jó lesz neki a helyi ovi is de ő kitalálta hogy nála lesz hétköznap persze abból nem eszik nem azért szültem hogy ő nevelje fel. Amúgy még egy éves. Állandóan ölbe fogja,ha vele van pedig már lépked a gyerek. Kibírhatatlan, de túl kell élni.

Szia!Pfú,biztos kapsz pár történetet még! :)

Nem tudom,mi lehet a "pszichológiája" ennek a meny-anyós ellentétnek,de nálunk is jelen van sajnos.

Nálunk is fokozódott ez az ellentét,mióta megszületett a kisfiunk.Hangos viták,veszekedések nem voltak,de éreztetem ha valami nem tetszik.Számtalan példát fel tudnék sorolni,amikor ilyen történik és egyre gyakrabban....Jáááájj de unom már!

Mindig azon filózok,hogy vajon én is egy mindenbe beleokoskodó,túlbuzgó,akadékoskodó anyós leszek-e...de minden erőmet bevetem,hogy ne így legyen majd.

Próbáld elviselni az az 1-2 órát,amit nálatok töltenek az anyósodék... Tapasztalatból írom,hogy erélyesen kell fellépni,ha arról van szó és igenis neked kell irányítani,hiszen a te gyermeked! Ők maradjanak csak a nagyszülői titulusnál és ne akarjanak többek lenni annál.

Egyedül te magad oldhatod meg az kellemetlen szituációkat,mint már írtam,azzal,hogy tudatosítod a párod szüleiben,hogy te ki vagy és ők milyen szerepet töltenek be a baba életében!

Üdv

Igen, nálunk is vannak gondok és én sem bírom elviselni sokszor.

Akárhányszor jön, vagy megyünk, megjegyzi: "Ó, hiszen ő is szépen fejlődik!" KÖSZI, még szerencse, hogy ő is...

Aztán a másik, hogy állandóan hurcolássza, de állandóan. Szeret a kisfiam játszani a földön vagy a járókában és kikapkodja meg felveszi rázni és hurcolászni.

A telefonos dolog nálunk is megvan. Mindig szemrehányást kapok, ha nem vettem fel. Azért sem veszem!

Én apóst sem bírom. Soha nem is bírtam. Mindig okoskodik és mindent jobban tud. De ő annyira nem érdekel, mert nem nyomul a gyerek felé túlzottan.

Én tartom a távolságot és kész. Lehet, hogy megérzi, lehet hogy nem. Nem avatom be semmi személyesbe, a kérdéseire válaszolok illendőségből és eltűröm, ha eljön hozzánk. Mi úgyis ritkán megyünk feléjük, így ezt a heti egyszeri látogatását kibírom.

Szerintem azért "durvulhat" el a helyzet mert amíg nincs gyereked nincs kiért ellenszegülnöd úgy igazán az anyosoddal!

Ha jó kapcsolat van köztetek akkor is sokszor adódhat úgy hogy elnézel neki dolgokat, nem kezdesz el valamin vitázni amivel nem értesz egyett mert nem akarsz veszekedni stb...

Hát a gyerekeddel kapcsolatban viszont igenis kiálsz az igazadért!!!

Az anyós részéről meg szerintem ők úgy gondolják hogy sokkal többet tudnak a gyereknevelésről (mert huszon-x éve tartottak a kezükben kisbabát) és mindenképp ők akarják megmondani hogy hogy csináld és te nem teszed! Amivel nem lenne gond ha nem szoktak volna ahhoz hozzá hogy Te alkalmazkodsz hozzájuk mindenben:-((

El kell telni egy kis időnek(és jó pár veszekedésnek) míg mindketten hozzászoktok a helyzethez:-)))

Az én anyosom mikor 6 hónapos volt a babám egy akkora családi botrányt rendezett amilyet még nem látott a világ, mert mi nem kértünk azóta segítséget mióta megszületett az ő egyszem unokája!!!???

Azóta (3,5 éves a lányom) hozzászoktunk mindketten hogy ebben az új helyzetben hogyan viselkedjünk:-)))