Csak én vagyok ekkora szerencsétlen, hogy lemaradtam/lemaradok a gyermekeim első dolgairól?

Lényegében mindig valami mást csinálok, amiért nem látom.

Vagy ők túl trükkösek vagy én vagyok ilyen szerencsétlen.

Mások úgy szóltak/szolnak rám, hogy Nézd csak mit csinál?!, Látod, elindult!, stb

Van egy 3,5 éves lányom és egy 7 hónapos fiam.

A lányomnál anno lemaradtam az első leállásáról, mert épp kávét főztem a keresztanyjának és nem voltam bent velük a szobában. Úgy kiabált ki nekem, hogy azonnal menjek be a nappaliba, mert a lányom áll!

Persze, mire beértem, addigra már leült az ágyon.

De az első lépései se voltak másképp. Játszótéren voltunk, amikor egy kisfiú nekem rohant (kb. 2 éves gyermek) és úgy visszapattant a lábamról, hogy beütötte a fejét. Én egyből lehajoltam hozzá, hogy megnézzem mi történt vele, mire kiabáltak az anyukák, hogy: Jár a lányod! ..

Mire odanéztem már kapaszkodott a padban és mosolygott rám.

A fiam meg a másik fele. Babakocsiban fordult át először. Addig tornázott, amíg sikerült neki. Pechemre pont egy olyan pillanatban, amikor a boltban épp fizettem a pénztárnál. A mögöttem lévő hölgy mondta a férjének, hogy milyen ügyesen átfordul a babakocsiba, ilyet még nem látott. Mondtam is neki, hogy én sem :)

5,5 hónaposan fel "állt" kutyába, amiről szintén lemaradtam, mert a nagylányom félre nyelte és rajta segítettem. A férjem mondta ujjongva, hogy végre valami ELSŐ tettét ő is látja.

Tegnap meg elkezdett előre mászni. Ennek legalább a végét láttam már. Épp teregettem a kimosott ruhákat és csak arra eszméltem fel, hogy valaki a lábamat fogdossa. :)

Szóval .. lényegében minden ELSŐRŐL lemaradok. :(((

Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?!